Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Szuromi Pál: A komikus és groteszk látásmód természetéhez

nyos, a mindennapi tapasztalás eredményeit. Mindezen túl azonban Leonardo a figurális kifejezés minél hitelesebb és átfogóbb megoldására törekedett, igy művészi vizsgálódásaiban szükségszerűen eljutott a torzabb, komikusabb jelenségek felfedezéséig. S ezen a ponton már a Groteszk fejek polarizált alakjai akaratlanul is visszautalnak Bosh figuráira, különösen a Keresztvitel csúfondáros szereplőire. Persze Leonardo e tekintetben is kivétel, mivel a korabeli képzőművészet többnyire a szépség, a harmónia jegyében munkálkodott. Pusztán a XVI. században, a manierizmus évtizedeiben bontakoznak ki azok a társadalmi, ideológiai viszonyok, amelyek egyszeriben kétségessé tettek mindenféle nyugalmat és harmóniát. A reneszánsz válságperiódusa ez, amelyben sorra-rendre kiderült, hogy mindössze csak illúzió volt a humanisták által megrajzolt békés, optimista világrend. A kibontakozó kapitalista termelés máris kimutatta szeszélyes, kíméletlen természetét, a természettudományos világkép átformálódása pedig alapjaiban renditette meg a korábbi val óságfe1 fogast. Másrészt a reformáció eszmerendszere tulajdonképpen önmagára utalta az embert, s a mindennapi kapcsolatok Machiavelli kettős erkölcse szerint alakultak. Már ezek a mozzanatok is érthetővé teszik; a manierizmus korának a szkepszis, a relativizmus és az elidegenedés lett az alapélménye. S e világszemléleti komponenseknek megfelelően a korszak művészet felfogása is átalakult. Ha nem is tűntek el teljességgel a klasszikus reneszánsz elvei, mellettük viszont domináns helyet kapott a szokatlan, a bizarr, a meghökkentő, az egyéni arcélű ábrázolás . Ekkor születik meg a modern értelemben vett tragédia és komikum. A korábbi századokban jobbára csak a durvább, szatirikusabb élcelődést ismerték, a manierizmus ellenben felismerte a humor alternatíváit. És az sem mellékes, hogy e látszólag ellentétes kifejezési formák ugyanabból a kor-