Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.
MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Szuromi Pál: A komikus és groteszk látásmód természetéhez
Szent Antal megkísértése cimű triptichon középső szárnyát, az elénk táruló mozgalmas jelenetben nem nehéz felismernünk a feketemisék vészterhes rituáléját. A főszereplő körül áliatfejes papok, ádáz boszorkányok vagy különös repülő konstrukciók nyüzsögnek, s többnyire csak a művész kivételes fantáziájának tulajdonítjuk a bizarr teremtményekét. Holott Bosh képzelete többé-kevésbé a "középkor alkonyának" fizikai és lelki realitásaira támaszkodott. A XV. század végének németalföldi társadalmában vagyunk, ahol a háborúk, tűzvészek pusztitanak, virágkorát éli az inkvizició, másrészt különféle népi eretnek mozgalmak működnek, s az egész korszakot átjárja az Utolsó Ítélet bekövetkezésének rémülete. Ne csodálkozzunk hát, hogy a sátán evilági garázdálkodását idézi a műalkotás - tele szimbolikus, allegorikus célzásokkal. A korábbi állatábrázolásokból tudjuk, az ördög figurája gyakran szárnyas hal formájában jelenik meg. Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy a csillogó fémtárgyak vagy edénymotivumok valamiképpen az alkimiára utalnak. Szó, ami szó: Bosh képi világában a rut, a félelmetes és a titokzatos elemek szerveződéséből alakul ki a groteszk, ironikus hatás, ami a vizuális komikum kibontakozásában perdöntő jelentőségű. Hiszen már itt is kiderül: egy bizonyos határvonalon túl a meghökkentő, az ijesztő képzetek önmaguk ellentéteibe csapnak át . Furcsa elgondolni: Hieronymus Bosh és Leonardo majdnem egyidősek, mégis óriási szakadék választja el a művészeket. Az előbbi még izig-vérig középkori szellem, az utóbbi mester viszont az érett reneszánsz egyik legjelentősebb reprezentánsa. Ebben a különbségben természetesen a német és az olasz társadalom fejlődéstörténeti eltérése is benne rejlik. Leonardo mindenesetre egy szerencsésebb, kiegyensúlyozottabb korszak gyermeke. Ez az időszak viszonylag újszerű harmóniát teremtett az ideális és a valóságos lét szépségei között, ugyanakkor fokozottan igénybe vette a tudomá-