Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Szuromi Pál: A komikus és groteszk látásmód természetéhez

Szuromi Pál: A KOMIKUS ÉS GROTESZK LÁTÁSMÓD TERMÉSZETÉHEZ A századforduló környékén Van Gogh még attól tartott: karikatúrának nézik majd szenvedélyesen vonagló képeit. Alig-múlt el azonban néhány évtized, s az avantgárdé törekvésekben a groteszk, komikus jellegű kifejezés jóformán természetes megnyilatkozási formává változott. Mig a korábbi időkben jobbára a szép, a fenséges esztétikai kategóriája volt a meghatározó, addig századunk művészete többszörö sen is megkérdőjelezte ezt a felfogást. És pontosan korszakunk ellentmondásokkal terhes valósága nevében. Találóan ir ja Dürenmatt: "...inkább szerencsétlenek vagyunk, mint bűno sök. A komédia illik tehát hozzánk. Világunk éppúgy a groteszkbe vezetett el, mint az atombombához..., az apokaliptikus vizió lett groteszkül reális." Más kérdés, hogy a kor szerű magyar művészetben alig-alig van nyoma az efféle szem leletnek. Csupán a hatvanas évekkel induló grafikai törekvé sekben bontakozik ki az ironizáló vagy tragikomikus látásmód: gondoljunk csak Kondor Béla iskolateremtő munkásságára Már önmagában ez a fáziseltolódás is indokolttá tehetné e kifejezésmódok vizsgálatát, de most másról van szó. A követ kező időszakban a modern hazai karikatúrával szeretnék foglalkozni: ehhez viszont csak a szélesebb horizontú történet és esztétikai tájékozódás nyújthat alapot. Egy rövid eszmefuttatásban természetesen csinján kell bánni a történelmi dimenziókkal. Nem mehetek vissza például egészen az ókorig, bár nyilvánvaló, hogy a komikus és groteszk kifejezés gyökerei itt kereshetők. Elég csak a szokrá teszi gúnyoroskodásra,ironizálásra utalni, aztán az antik tragédiákkal majdnem egyenrangú komédiákra, nem beszélve Arisztotelész viszonylagos teljességű elméleti összegezéséről. Ennek ellenére hiba lenne, ha a modern komikus jelensé