Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

RÉGÉSZET ÉS HATÁRTERÜLETEI - Rózsa Gábor – Varga András: Kultúrrétegek statigráfiájának előkutatása talajszondázással

a régi ásatások alappontja is volt, hozzávetőlegesen két egyenlő részre osztja az ún. Felső halmot, és mindkét végén a régi tópartig elér. Az ÉK-DNY irányítású keresztvonal a karéj alakú plató központjában metszi a fővonalat, ÉK-i vége a szomszédos domb tetején, DNY-i végpontja pedig szintén a tóparton van. « fűréspontokat 5 m-enként sorjóztuk, de a kiértékelés során - ahol arra szükség volt - 2,5 méterenkénti felezőpontokon is vettünk mintákat. DNY-i szelvényünk első fűróhelyein a felszint boritó szürke agyag alatt nagykötöttségű réti agyagot találtunk, ami a valamikori tófenéken ülepedhetett le. Az ilyen mocsaras ún. pangó vizekből szigetenként emelkedtek ki a Lebőhöz hasonló magasabb vonulatok, megfelelő vizparti életteret és jó megtelepülési helyet egyaránt biztosítottak. - A DNY.26. fúrásnál a réti agyag szintjének egy kiemelkedését tapasztaltuk, egyben itt található az ember jelenlétére utaló első nyom; néhány besodort paticsrög is. - A DNY.24. fúrásnál a réti agyag már erősen keveredve, szin te felhígulva jelentkezik, ez már a vizboritott terület peremvonalára jellemző. Ugyanitt egy keresztárok figyelhető meg. A feltöltődésben sok a mikronyom: 35-lo5 cm-nyire a felszintől centiméteres vastagságú hamurétegek, 13o cmnél paticsrögök, 14o cm-nél csontdarabkák voltak megfigyel hetők. - A DNí.22. fúrástól kezdődően nyomon kisérhetjük a teli alapjának tekinthető homok-kúpot, melyet mint altalajhatárt jelöltünk szelvényrajzainkon. A halom viszonylag meredekebb lejtőjén következő fúrásaink sterilnek bizonyultak, amit vagy a lejtőszögtől is füg gő erősebb erózióval, vagy a vizparti és dombtetői élet elkülönülésével tudunk indokolni. - A DNY.14. fúrástól kezdődően a sárga agyag alatt sötétszür ke hamus csikók jelentkeznek, majd a Következő fúróhelyeken a legváltozatosabb eloszlásban találunk újra hamut és paticsrögöket. ,._