Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Csizmazia György: A kurgánok gerinces állatainak vizsgálata

helyén egy földgyalu dolgozott, s az elsimított földön egy ügyes gép műanyagcsöveket fektetett. Nyomában széttúrt cserepek, csontok - mindörökre megsemmisült a kultúrtörténeti emlék. Ott, akkor fogadtam meg, hogy a meglévő kurgánoka

t a lehetőséghez mérten, fel kell tárnunk biológiailag is - leirnunk, s mindenképpen szövetkezni kell megmentésükre. A kutatási célkitűzés adott és ismert. S látható, hogy ez a munka csak a múzeumokban folyó kutatások integrált szellemi erejével valósulhat meg. Ha a régészek, geodéták, néprajzosok, botanikusok, zoológusok segitik egymást. Cselekednünk kell, nem sirni, de odacsapni az asztalra! Előtte pedig az adatokat feltárni, s megindokolni érveinket. Bizonyitott dolog, hogy a kurgánok nemcsak régészetileg nagyjelentőségű kultúrtörténeti emlékek, de az Alföld botanikai és zoológiai "mini rezervátumai" is. Olyan fajoknak adnak utolsó menedéket kicsiny biotőpjukban, amelyeket már hiába keresünk a körülötte terjengő és fojtogató monokultúrában. Kollektiv "génbanknak" is tekinthetjük a kurgánok biocönózisét, s azok együttes megőrzése kötelességünk. Másik fontos szempont, hogy a kurgánok csak úgy őrzik meg teljes épségüket, ha azokon védő gyeptakaró és vele együtt funkcionáló állatközösségek élnek. Ez a biológiai védelem óvja a korróziótól a halmokat. Megsemmisítésükkel a kurgánok eltűnése megindul, s már csak rövidebb -hosszabb idő kérdése megsemmisülésük. A régészetileg feltárt, megbontott csupasz kurgánok visszagyepesitésére, biológiai rekonstrukciójára gyakorlati terveket dolgoztam ki s ez a következőkben kerül megvalósításra: A mezőgazdászok közül sajnos sokan érvelnek úgy, hogy bármelyik fajt "eltávolíthatjuk" anélkül, hogy észrevehe-