Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Vékony Sándor fazekas

kony Sándor maga árulta portékáit a szegedi, makói, apátfalvi, félegyhézi, szentesi, kisteleki, csongrádi és orosházi vásárokon. Az értékesítés igy sem volt mindig biztos, előfordult, hogy a rossz idő miatt még a fuvardijat sem árulták ki, ezért a 4o-es évek végén, 5o-es évek elején kereskedőknek dolgozott. Azok az öreg fazekasok, akik a múlt század végén kezdték a mesterséget, a 2o-as, 3o-as években lassan elfogytak, meghaltak, ők még a hagyományos diszitési módokat alkalmazták. Helyükbe lépett Vékony Sándor korosztálya, akik már külső hatásokra elhagyták a régi formát és diszitést. S változás okozója egyrészt a század első éveiben működő agyagipari tanműhely volt, amelynek tananyagában a gipszmunkák, a préselés, a matricázés, az ecsettel való festés szerepelt. Különösen ez utóbbit vették át a fazekasok, mert ez haladósabb volt, mint az irókázás. A vásárhelyi művészek által 1912-ben megalapított l'ajolikagyár tevékenysége szintén hatást gyakorolt a népi fazekasságra. A festők, szobrászok által tervezett formák, motívumok az utánzás során - a másféle formákhoz és díszítéshez szokott mesterek kezén - eltorzultak. Az 5o-es évek elejéig tartett ez az időszak, amelyben nagy mennyiségben születtek az ecsettel festett, túldiszitett, "csicsás" kerámiák, a görög, római edényformákat élénk szinű, álmagyaros motívumok fedték be teljes felületükön. Kereslet azonban volt irántuk és Vékony Sándor is készített ilyeneket, s ma már kissé szégyenkezve emlékszik vissza ezekre. Jelentős változás a mesterség alakulásában az 5o-es évek elején következett be. Ekkor a korábbi, - Vékony Sándor által giccskorszaknak nevezett időszakot felváltotta egy, a régi fazekashagyományokon alapuló irányzat. Természetesen ez nem ment egyik napról a másikra. Ennek a változásnak az előzménye ill. elindítója a Népművelési Intézet országos kutatóakciója volt, amelynek során a vásárhe-