Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Vékony Sándor fazekas

lyi fazekasokat is felkeresték. Igyekeztek meggyőzni a mestereket arról, hogy az eddig általuk készitett, minden fazekashagyományt nélkülöző edények helyett a múlt századi vásárhelyi mesterek kerámiái a követésre méltó példák. £z azonban kevés meeteroen tudatosult és ezeknek sem volt könnyű a vieszatérés. Vékony Sándor szerint keeerves küszködés volt. Sboen az útkeresésben igyekezett segítséget nyújtani a Néprajzi Múzeum, személy szerint Kresz Mária volt az, aki megmutatta a régi mesterek munkáinak értékét és ezek követésére buzdított. Az említett változásokkal egyidőben megváltozott a tárgyak szerepe. Mig a 3o-as, 4o-es években is keresettek voltak a paraszti háztartásokban nélkülözhetetlen cserépedények, addig az 5o-es évektől a múlt századi formákat kö vető kerámiák már csak a lakásdisz szerepét töltik be. Eboen az időben ún. alkotói dijjal is segítették a népművészek munkáját, lehetővé téve igy, hogy időt fordíthassanak a kísérletezésre is. Vékony Sándor különösen a mázakkal kísérletezett eckat. Egy-egy szín előállításához évekre volt szükség. 12 évig tartett pl. egy bizonvos zöld máz előállítása. A kek máz 2 év után sikerült, volt viszont olyan is, pl. egy sárga méz, amit nem sikerült megta lálni. Ugyancsak ki kellett kísérletezni a kemenceépités és a benne való égetés legmegfelelőbb módját. Felmerül a kérdés: miért volt minderre szükség egy olyan szakmában, amelynek évszázados hagyománya, kidolgozott teennikája van? A múlt század óo-as eveiben a fazekasok száma Vásárhelyen 4oo körül veit. A létszámból következett az erős konkurrenciaharc. A piacon is elsősorban az érvényesült, aki szebb, díszesebb és tecr.nikai kivitelben is igényesebb tárgyat állított elő. Szert, ha más tekintetben segítőkésznek is mutatkoztak egymás iránt, szakmai titkaikat féltve őrizték, eredményeiket nem adták át egymá nak, még akkor sem, ha egy-egy mester már kiöregedett a