Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Vékony Sándor fazekas

révei. Eljárt másoknak mosni, meszelni, otthon pedig tarhonyát készített és neccelt, hogy el tudja tartani a gyerekeket. Vékony Sándor 6 elemit járt,' 2. osztályos korától minden nyáron elállították pásztornak. Sokszor mér az iskola befejezése előtt kivitték a tanyára és az iskola megkezdése után jöhetett vissza. A béresek, pásztorok megfogadása a Kossuth téri "emberpiacon" történt, piaci napokon és vasárnap. Ide vitte ki Sándort édesanyja. Bér fejében 1 q búzát, egy kismalacot, ruhát és némi pénzt alkudott ki.. Libát, disznót, birkát, tehenet legeltetett a mártélyi és az erzsébeti tanyavilágban. A 4. osztály után felíratták polgáriba, mert jó tanuló volt és szeretett is tanulni, kz iskoláztatás költségeit azonban nem bírták, ezért abba kellett hagynia. A hat elemi elvégzése után, 1926-ban iparitanuló iskolába került hogy szakmát tanuljon, ő géplakatos szeretett volna lenni, anyja szabónak szánta. Egyik sem sikerült, mivel magas tan dijat kellett volna fizetni a mestereknek. /A lakatosmesternek pl. egy évre lo q búzát./ Ezek után a fazekasmesterség mellett döntöttek, ami a zért is volt kézenfekvő, mert akkoriban már igen sokat segített nevelőapjának, Csikós István tálasnak, az agyag előkészitésében, az edények hordásában, a mintázásban és ki próbálta a korongozást is. Csikós István leszerződtette, s három evig volt mellette tanuló. Tanítóját gyenge mesternek tartotta, aki nem is tudta megszerettetni vele a mesterséget. Csak később szerette meg szakmáját, amikor már seját elképzelései szerint formálta a szép tárgyakat. Vékony Sándor szerint a tálak készítése elsősorban a csúcsiakra volt jellemző. Egyes mesterek mást nem is tud tak készíteni, ezért csúcsi fehértálas

oknak nevezték őket. Századunk első éveiben számuk 5o körül volt. Ezek közé tar