Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Vékony Sándor fazekas

Nagy Vera: VÉKONY SÁNDOR FAZEKAS Kiss Lajos, a vásárhelyi tálasaágról szóló, hét évi gyűjtés után 1913-ban befejezett munkájában a következőket irta: "Pusztulás szele fú Vásárhely ősi ipara körül. EmberÖltők kincseit sodorja, söpri el mindennap, ka a sápadt arcú tálasok egy részét más munkában találjuk, új ember meg erre a merges, szervezetet emésztő mesterségre nemigen adja a fejét. Inas pl. a városban alig van egy-kettő... A néhány évvel ezelőtt létesült agyagipari tanműhely is mind erősebben avatkozik bele az ősi eredetiségbe, és új, leginkább művészietlenebb, lélek nélkül való motivumokat erőszakol a régi helyébe.""*" A pusztulás szele azonban nem söpörte el teljesen a vásárhelyi fazekasságot. Éppen abban az évben; amikor Kiss Lajos ezeket a sorokat irta - született Vékony Sándor, akinek nevét a népművészet, a népi kerámia ismerői ée kedvelői együtt emlegetik á karcagi Kántor Sándorral, a nádudvari Fa zekas Istvánnal^a mezőtúri Badar Balázzsal. Vékony Sándor életútja és munkássága azért tanulságos számunkra, mert rajta keresztül megismerhetjük a vásárhelyi fazekasmesterség további alakulását, történetét abban az időszakban, amiről Kiss Lajos tanulmánya már nem szól, a század eleji hanyatlás, majd az 5o-es évek elejétől kezdődő új fellendülés, helyesebben változás időszakéban. Vékony Sándor Hódmezővásárhelyen, a Szent István utcában született, amely akkoriban a város szélének számított. Egyéves volt, amikor a család a Rákóczi utcai házba költözött. Itt nőtt föl, itt tanulta meg a fazekasmesterséget és itt dolgozott nyugdíjba vonuláeáig, 1973-ig. Apja, akit szintén Vékony Sándornak hivtak, napszámos volt. Az első világháborúból hadirokkantként tért vissza és nem sokkal később, 192o-ban halt meg. Anyja, Török Lídia, egyedül maradt Sándorral és a két évvel idősebb nővé-