Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Juhász János: A karácsonyi asztal ételei a csongrádi néptáplálkozásban

népi jellegének hangsúlyozásán túl az étkezés közben szétszóródott morzsa, ételmaradék összegyűjtését is lehetővé tette. Az asztalra került egy kis kóserban, vagy tányérban néhány egészséges, piros alma, egy kis tányérban dióbél, tisztított fokhagymagerezdek és nyers almaszeletek, valamint bableves, vagy lencseleves, vagy halkrumpli leves , mákos £uba, vagy mákos csík és bagolytüdó

ből főtt leves. A bablevest, vagy lencselevest zsír és húe nélkül, olajjal, vagy vajjal készítették. A halkrumpli leves karikára vágott krumpliból, csíkokra szeletelt hagymával, kevés piros paprikával ízesítve készült. A mákos guba alapanyaga zsír és tojós nélkül, enyhe sózással, vízzel, újabban tejjel készített kelt tészta, amelyet körülbelül ujjnyi vastagságú, hosszú hurkákká sodortak és a meglisztezett sütőlapátra felülről lapított 8-as formában felrakták, s a tisztéra söpört kemence fenekére vetették, ott pirosra átsütötték /később már tepsiben sütötték/, majd 2-3 napig száradni hagyták. Az így elkészített sült tészta a perec, amelyet a guba készítésekor kisujjnyi vastagságú karikákra vágtak, egy nagyobb tálban forró vízzel /később forró tejjel/ leöntöttek, majd - mikor felszívta a vizet /tejet/, átpuhult - megszórtak mákkal és keverés nélkül, a tálat felemelve, forgatva összeráztok az egészet. Ebből mindenki szedett a tányérjára s a mézet csak ott csurgatta rá. Utóbb ez már készült és ma is készül boltban vásárolt kifliből és méz helyett cukorral, esetleg olvasztott cukorral /karamellával/, ínségesebb időkben cukorrépából házilag főzött édesítőszerrel. A mákos csík hasonlóképpen vizes /esetleg tejes/ zsírtalan, tojástalan, enyhén sós, élesztős tesztéből készül, amelyet makaróni vastagsógú hurkákká sodornak, majd 5-6