Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Juhász János: A karácsonyi asztal ételei a csongrádi néptáplálkozásban

centiméteres darabokra vagdosnak s így megfőzik. Lecsurgatós utón mákkal összekeverik, majd mindenki a tányérjóra szedett tesztét mezzel ízesiti. A bagolytüdőből készült leves /tulajdonképpen kompót/ minden ízesítés, sűrítés nélkül vízben főtt. Aleg kell jegyeznem, hogy itt a szóhasználat ingadozik. - Bagolytüdőnek, hol az aszalt almát nevezik, hol minden aszalt gyümölcsöt, hol pedig az aszalt almából vagy vegyes aszalt gyümölcsből készült levest is, más esetekben az aszalt almából vagy vegyes aszalt gyümölcsből főtt levest bagolytüdőlevesként említik./ A mókos csík és mákos guba készülhetett bórmely évközi böjtös, vagy böjti előírás nélküli napon is, de a karácsony előtti nap ebédjének a kettő közül valamelyik feltétlenül részét képezte. - A bagolytüdőből készült leves inkább téli étel és főként gyermekek kedvéért készítették. Az ételek elfogyasztásának sorrendje a következőképpen alakul: előételként fokhagymát, dióbelet és nyers almaszeleteket fogyasztanak mézbe mártogatva, ezt követi a bableves, vag-,' lencseleves, vagy halkrumpli leves, majd a mákos guba, vagy mákos csík, utoljára pedig mindenki eszik az asztalra készített /felvágatlan hámozatlan/ almából. 3izonyos ételféleségek ez alkalommal való fogyasztását, illetve az állati takarmányoknak a karácsonyi asztalhoz való behozatalát adatközlőim a következőkkel magyarózzák: Méz. Fogyasztása "annyit jelentett, hogy nem leszünk betegek. Ezt a mézet azután eltették, ami megmaradt és ha beteg volt a gyerek, vagy bárki, ebből egy kis adagot adtak be a betegnek és rémondtók még azt is: Királynénak köllessen! - Ne a ház körüli betegeknek." Alma. Azért fogyasztják, hogy olyan egészségesek legyenek, mint a szép piros alma. 86