Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Szenti Tibor: Gabonatárolás a vásárhelyi tanyákon

Az életöshézak esetében föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy nem egyetlen épülettípust jelöltek igy. Épp a becsűjegyzőkönyvekben megőrzött építésmődjuk utal arra, hogy az életösház gyűjtőfogalom, akárcsak a granó- rium. Különálló építmények voltak. Készültek '"vályogból, földből, fenyőfából, sövényből, tölgyfából; volt farovásos, álltak keményfa lábakon, 8 kű lábon, akadt deszka aljú és tetejű, zsindely- és cseréptetejú; kívül és belül tapasztott, padlása deszkából való, 5 rekeszes." A belső tér elválasztásában viszont valamennyi, idetartozó gabonatároló építmény egvséget mutat, ugyanis bennük a rekeszelés vagy fiók elmaradhatatlan. A több mint félezer tanyai becsű, a XVIII. századból még csak 7, a XIX. század első feléből már 5o életöeházat említ. Utóüoiak közül 45, tehát 9o íb-uk különálló építmény volt. Méreteik igen változatosak voltak. Hosszúságuk átlagban 3-7 öl, szélességük 2 öl körül mozgott. 3. A XIX. század második feletői elsősorban a hcrabár és a kukoricás góró elnevezést használták, mindkettő szinte minden esetben különálló építmény, de az gyakori, hogy alattuk ólat, mellettük aklot képeznek ki, vagy egyik oldalukhoz színt, nyári baromállást ragasztanak. A tanyatelken fontos helyet kaptak, a bennük tárolt gabona védelme érdekében. A tanyaház végénél vagy a bejárati homlokzattal szemben álltak. Egykorú levéltári iratokDan, a hombár és a granárium gyakori jelzője az "életös" szó. A XVIII. szézadi levéltári anyagban a granárium, hombár és góré említésével eddig nem találkoztunk, ugyanakkor 18oo és 1848 között 42 hombárt, 3 granériumot becsültek és aránylag későn, 1838-ban tűnik föl először, a század első felének egyetlen góréja, mellyel kukoritza tsúrt is becsültek együtt.