Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Tóth Ferenc: Egy hagymás család életútja

megfelelő munkával terhelje őket. Ásáskor a kopott ásót adta a kezükbe, marokszedéskor a kötözést mór maga végezte, késő délutón pedig hazaküldte őket. Rendkívül szigorú erkölcsi normókat plántált gyermekeibe. "Vérükké vált a tisztesség, a munka, a becsület, a szorgalom, a takarékosság." /Diós Sándor/ Életük minden mozzanatát a zsellérsorből való felemelkedés nagy ügyének szolgálatéba állították. Szigorú és következetes munkaerkölcsre szoktatta őket, csak így vált lehetővé városi mértékben is a gazdasági-társadalmi forradalom. Diós Márton nem volt különösen vallásos. Vasárnaponként eljárt a templomba, egyházi célokra adakozott is. Amikor disznóöléskor vagy névnapkor összejött náluk a család, étkezés előtt és után hangosan i

nid sózott. Felesége viszont buzgó református volt. Batthyány utcai házukban gyakran tartottak szeretet-vendégséget. A ce-.lédi összejöveteleken soha nem hiányzott a szomszédos református lelkész sem. A szülői otthon szájhagyomány útján terjedő népi műveltséget is nyújtót*. Diós Morton kitűnő mesélő volt. A valósóg elemeit gazdagon kiszínezte. "Mindig tudott nagyokat mondani - emlékezik egyik menye - és ilyenkor megemelte a sapkójót: bizony isten, hogy így volt." Gyermekei szóméra az iskolába járás mér kötelező volt El is végezték a 4-5 osztályt. Csak akkor tartotta otthon fiait, ha nélkülözhetetlenül szükség volt mur.kaerejükre. Magasabb iskolába való jórósról viszont szó sem lehetett. Hióba voltak tehetségesek, hiába ment hozzájuk a tanító, hogy engedjék a gyereket tovább tanulni, hiába volt a gyermeki könyörgés is. - "Hallod, anyja, Sándor azt mondja, nem lesz paraszt hét készíts neki egy kenyérkendőt, ennivalót és menjen a háztól, hogy többet ne lássam. Erre az anyám vágott egy jó pilis kenyeret, egy darab szalonnát, meg egy fél szél