Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Tóth Ferenc: Egy hagymás család életútja

kolbászt, a szemem láttára bekötötte a kendőbe, az apám a kezébe vette, elém állt és azt mondta: Itt van, fiam, és ereggy, úgy élsz, ahogy akarsz, de az én házamhoz többet vissza ne gyere, mert tudd meg, a koldusnak adok egy darab kenyeret, de néked többet soha semmit. A kendőt kezembe akarta adni. Én álltam és nagyon, de nagyon keservesen sírtam. A kendőt nem vettem el tőle. Akkor azt mondta: Hát, nem mégy? Jól van, maradsz. Maradhatsz, de én többet meg ne halljam, hogy tanulni akarsz." Amikor fiai házasodásra szánták el magukat, mindegyiknek vásárolt egy kis honvédi házat. Ilyenkor aratásig a két szülő látta el őket élelemmel, de azért haza kellett járniok dolgozni. Az aratáson is ott voltak, így egy esztendőre megint biztosítva volt a kenyerük. Diós Márton szorgos munkával húsz katasztrális hold földet kapart össze. Ebből aztán a személyi kultusz éveiben majdnem baj is származott. Sándor fia erre igy emlékezik: "Apám nem volt kulák, de mindönt kisöpörtek, mindönt elvittek és én akkor elmöntem. Édösapám, hát, mi baj van? Aszonta az anyám: Fiam, el köll adni a dunnát, a párnát. Hát ijen nincs édösanyém. Mi hiónyzik? Sömmink sincs - aszonta - sömmink, nézz szét. Vittem nekik öt mázsa búzát, a testvéröm hozott valamennyi kukoricát, úgy hogy az öregöket talpra állítottuk. Mögmaradt a tehén, vittem nekik szénát, mer a szénát is kisöpörték, mind elvitték. Apám jóba' vót Erdei Ferenccel, valamikor szomszédok vótak, hát írt Ferencnek, oszt nem bontották többet." A termelőszövetkezetek szervezésekor az agitátorok nem sokra mentek vele. A hagymakertészeket nehezebb "kollektív munkára szervezni - szögezte le Erdei Ferenc - mint sok más szegényparaszti réteget." /Erdei Ferenc: Város és vidéke 28o./ A szabad versenyes kapitalizmus individualistávé formálta Őket. Az egykori cseléd, aki vérrel és verejtékkel szerezte földjét, foggal és körömmel ragaszko-