Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Néprajz - Felföldi László: Cigány folklórhagyományok

/bottal járt táncokról/. Elolvastam Csalog Zsolt Kilenc cigány-át és egynéhányat a rájuk vonatkozó szociológiai irodalomból, de mindezzel együtt számomra egy kicsit a romantika, az egzotikum világába tartoztak, távolinak tűntek térben és időben. A közelebbi ismeretséghez s a mélyebb érdeklődéshez a .lökést egy tavaly nyári élményem adta. Az elmúlt évi ópusztaszeri emlékünnepségen, augusztus 20-án, az idősebb környékbeliek szavajárása szerint a szobori búcsún hosszan elfigyelgettem őket. Messze környékről idesereg— lettek a cigányok erre az alkalomra. Voltak itt sándorfalviak, baksiak, kistelekiek, szegváriak, szentesiek, vásárhelyiek, de még jánoshalmiak és kiskunmajsaiak is. A felnőttek családostul, a kamasz gyerekek pedig bandába verődve járták a búcsúvásárt, letelepedtek a nagy gyöpre és a sokadalommal mit sem törődve énekeltek, táncoltak kedvükre. Ha az egyik elvonult, jött a másik csapat. Az éneklést lassú dalokkal kezdték, mindenféle hangszer nélkül, a földön ülve. .Egy jobbhangú volt közöttük az előénekes, aki a többinél hangosabban, artikuláltabban énekelte a szomorú sóhajtásszerű dalokat. A többiek kicsit visszafogottan, rá figyelve követték őt az énekkel, s aki tudott, tercelt neki. Ahogy megtudtam, a legtöbb ilyen lassú daluk párbeszédes, az édesanyjával, apjával, a kedvesével vagy a barátjával "beszél" az énekes. A szö-