Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Néprajz - Felföldi László: Cigány folklórhagyományok

vegsorok végén nem kötelező a rím. Ma előfordul, ia a pároa rím, ezek öaazecaengéae ia feloldódik a aor végére biggyesztett kia fölöa azótaggal, nyögéssel vagy haj—jal. A dallam általában hosszabb, mint a szöveg az ilyen lassú dalokban, ezért a hiányzó szövegrészeket jelentés nélküli szótagokkal töltik ki. A jó énekesek egy-egy dallamhoz sok-sok versszakot ismernek. A többiek szinte várják, hogy milyen új szöveget hoz az előénekes, amit mindenki ismer ugyan, mert rögtön bele tud kapcsolódni, de lehet, hogy ők maguk nem tudták volna elkezdeni, fölidézni. Lassú dalaik az énekesek nagy számának és a tercelésnek köszönhetően nagyon szép tömör hangzásúak. A lassú dalok után tánc következett az ópusztaszeri gyöpön, amelyet gyors, rögtönzésszeru táncdalokkal, kísértek. Az előénekes körül néhány jóhangú társa állt, akik az éneket pergetés

sel kisérték. Úgy hangzott ez, mintha ritmuskeltő hangszereket - bőgőt vagy brácsát használtak volna. A szakirodalomban képletesen szá.ibő- gőz esn

ek is nevezik ezt a kiséreti technikát. A máaik érdekesség, amit a cigánydal ok hallgatása közben megfigyeltem, hogy az előénekes egy-két rövid versszak után néhány értelmetlen szótagot ismételgetve az eddigi dallamra "gajdőlni" kezd. Ez vagy azért történik, mert az énekes elfelejtette a további szövegeket, vagy a tánc lendületében egyszerűen nincs is jelentősge a további