Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Néprajz - Felföldi László: Cigány folklórhagyományok

szövegeknek, úgyis mindenki csak a ritmusra figyel. A táncot leggyakrabban a férfiak kezdik, s csatlakoznak hozzájuk a nők is, de ez nem törvényszerű, mert táncaiknak nincsenek olyan kiforrott típusai és műfajai, mint a magyar vagy a szomszédos népek táncainak. Láttam például aznap délután férfiak azóló és csoportos táncát, azután két férfi táncoa vetélkedéaét éa lát tam férfi éa nő azép lírai táncát. Tánc közben aohasem érintik egymást, nem fogóznak Öaaze, mint a mi csárdásunkban. A nők a tánc során apró ugrásokkal táncolják körül a férfit, mintha évődnének vele, de egyetlen nőtől sem láttam még azt a farriazáláat éa mellrázáat, amit a azínpadi cigány táncokban olyan sokszor látni. A férfiak azt a fajta virtuóz ugróa táncot járták, amit sok tekintetben az erdélyi férfitáncokhoz lehet haaonlítani. Azokhoz fogható atílusukban, nehézaégi fokukban de azoknál oldottabbak, kevéabé tudatoaan azerkeaztettek, mondhatnánk "hányavetibbek". Sok olyan figurát fedeztem föl a cigányok táncában, amelyeket korábban a tápai Áca Gyura bácai dánosában tanultam meg, például a "földcsapót"csizmaverőt", "köröaztözőt", "légbokázót" atb. Ha a táncban elfáradtak, újra lassú dalokat vettek elő, majd újra tánc következett, s mindezt olyan természeteaaéggel és önfeledt örömmel csinálták, hogy minden kit magával ragadott.