Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Régészet - Hegedűs Katalin: Egyezések és eltérések a szakálháti csoport és a tiszai kultúra temetkezési szokásaiban

A mellékletekre térve megint meglepő a leletgazdagság! 24 sírnak volt melléklete. 16 sírban volt edény, összesen 34 darab, 6-4-3-2 ill. l-l edény. 5 sírban mészkő, kagyló ill. rézgyöngyökből fűzött nyaklánc, 1 sírban spondylus melldísz, 2 sírban kővéső, 1 sírban csonttű. 17-sírban figyeltek meg okkerhasználatot. Elsősorban a kerámia nagy száma szembetűnő, a tiszai kultúrában ez erő sen visszaesik, hogy csak két példát említsek; SzegvárTtízkövesen 73 sírban összesen 5 edény volt, Vésztő-llágoro 27 sírban mindössze 3 edény. A kerámia pedig valódi melléklet, t.i. pépes vagy folyadék állagú étel, ill. vörös festék került ezekbe a sírokba. Végezetül a tiszai sírokra térve, tekintsük át a főbb jellemzőket! Az AVK időszakhoz képest újdonságnak számít a nemek szerinti megkülönböztetés a fektetésben. A férfiakat általában a jobb, a nőket a bal oldalukra fektetve zsugorították. Uémileg rontja a megfigyelés hitelét, hogy a ré-» gebbi ásatások embertani anyagát nem minden esetben vizsgálta anthropológus, a régészek helyszíni nem-ceghatározá sába pedig tudatosan, vagy tudat alatt belejátszott az az elmélet, hogy a fektetésben megkülönböztették a nemeket. Ismét találkozunk kettős temetkezésekkel, ez a szokás már megvolt az AVKban ill. a középső újkőkor

ban. A tájolásban túlsúlyba jut a K—NY—i fektetés, bár ettől jócskán vannak eltérések is.