Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Régészet - Hegedűs Katalin: Egyezések és eltérések a szakálháti csoport és a tiszai kultúra temetkezési szokásaiban

so újkőkori sír van, de a tiszai télieken talált sírokat a kutatás még nem próbálta meg szakáihátira ill. tiszaira kettébontani. A bevezetőben említett mintegy 190 tiszai sír közül számos szakáiháti korú lehet. Megnehezíti a bontást a kerámia-mellékletek szegénysége és a ritusbeli egyezések. Egyedül a sírmélységre lehet támaszkodni, de ez se túl biztos, t.i. a tiszaiak is áshatták mélyebbre a sírjaikat. Biztos támpontot csak az egymást metsző sírok ill. a profilba eső sírok esetén kapunk. Visszatérve a középső újkőkori sírok ritusára, a temetkezések kivétel nélkül zsugorítottak, a legjellemzőbb tájolási mód a DK-ÉNY/79 sírból 27 eset/, ezután következik a K-NY/14 eset/. Ez utóbbi tájolási mód vezet át a későneolitikus tiszai kultúrába, ahol köztudott, hogy ez a legjellemzőbb tájolási mód* Megállapításom érvényét némileg kisebbíti, hogy a 79 sírból 24 sírnak nem ismerjük a tájolását. A fektetési megfigyelések szintén nagyon hiányosak. Lássuk e tanúságos statisztikát! 79 sírból 14 esetben nem ismerjük a fektetés módját, 10 esetben csak annyit tudunk, hogy a sír zsugorított volt, két esetben csak annyit, hogy esetleg zsugorított volt, magyarán a 79 sírból csak 53 értékelhető marad. Ebből 50 db baloldali zsugorítás - 7 erős zsugorítás, talán összekötözés - és mindössze három jobboldali. Ez a nagy különbség talán szignifikánsnak mondható és megegyezik az AVK-t megelőző koraneolitikus Körös kultúra temetkezései kapcsán tett észrevételünkkel. 116