Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Régészet - Hegedűs Katalin: Egyezések és eltérések a szakálháti csoport és a tiszai kultúra temetkezési szokásaiban

enyhén szólva kérdésessé válik az a szakmai toposz, hogy az újkőkor eleji 03 középső újkőkori temetkezések "kegyelet" nélkül, szegényes melléklettel vagy melléklet nélkül "szemétgödöröe" lettek elhantolva. Ez abból vezethető le, hogy az újkőkorban általános a telepen belüli temetkezés, és a visszahantolásnál óhatatlanul belekeverednek a sír földjébe telepleletek; állatcsontok, kerámiatöredékek, kőpengék stb. Óvatosabb szakemberek nemegyszer ezeket a visszahantoláskor a sírfenék szintjére hullott törmelékes leleteket is mellékleteknek tartják. E korai sírok viszonylagos melléklet-gazdagsága megkérdőjelezi azt a szakmánkban általánosan elterjedt közhelyet is, hogy az élők és holtak közössége szorosan összekapcsolódik, ezért temetkeznek a településeken belül, a házak közt azok padlói alatt, hulladékgödrökbe különösebb rendszer nélkül ásták be a sírokat. Az élők és holtak közösségének szoros kapcsolatát indirekt módon a mellékletszegénység is jelzi. Valóban olyan szegények mellékletben az új kőkori sírok? Tekintsük át az AVK csoportokra bomló fázisát az eaztári, tiszadobi, szilmegi, bükki ill. szakáiháti csoportok temetkezéseit ! 79 középső újkőkori sírt vizsgáltam, ebből 66 temetkezést a Kalicz-Makkay-monográfia alapján, 13 szakáiháti air pedig 1979» évi bokrosi ill. csanyteleki feltárásaimból származó új lelet. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy ennél jóval több kczép-