Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Néprajz - Nagy Vera: Ételkonzerválási eljárások Vásárhelyen

ez ritka volt - a konzerválásnak az a módja, hogy kemencében kiszárították: "kikemöncézték". Kenyérsütés után, tepsibe téve helyezték a kemencébe. így azonban kevésbé volt tartós mint füstölve, nagyobb mennyiség tartósítására nem is alkalmas ez az eljárás. Abálással csupán rövid időre tartósítanak, de ez azzal jár együtt, hogy a megabált élelmet hideg helyen tárolják. Disznóvágáskor már abálva kerülnek bele a hurkába a belsőségek, majd a kész hurkát újra abálják. A múlt században, sőt a század elején is kölessel vagy kukoricakásával töltötték. Szeremlei a lakodalmi ételek között említi a der2 cesnurkat is. A szivet és a nyelvet az abaléből kivéve besózták és hidegre tették, hogy néhány, nappal később szive-nyelve levest főzzenek belőle. A disznó gyomrába ugyanaz a töltelék került, mint a hurkába. Ez volt a "gömböc". Abálás után a padlásra akasztották fel, majd pár nap múlva a kemencében, káposztával együtt megsütötték. Ez történt a "pálanyjá"-nak nevezett résszel is, amit megtöltve "kisgömböc"-nek hívtak. Ma általánosan elterjedt a disznósajt készítése, amit Bálint Sándor német eredé— 3 , , , tűnek tart. Ezt az abalas mellett préselik es füstölik is. Az ármentesítés előtt kiemelkedő jelentőségű volt Vásárhelyen a halászat. Bár az általunk vizsgált időszakban már nem, de a korábbi évszázadokban a frissen nem értékesíthető