Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Néprajz - Nagy Vera: Ételkonzerválási eljárások Vásárhelyen

apróbb halakat nagy mennyiségben sózták, szárították. A konzerválásnak ezt a módját az tette szükségessé, hogy amikor egyszerre nagy tömegben lehetett halászni, akkor nem tudták mind értékesíteni. Amikor viszont a kereslet volt nagy, nem tudtak eleget fogni. A távoli piacokra való szállítás is csak így volt megoldható.^ A vizek lecsapolásával a halállomány megfogyatkozott, a fogott halmennyiség frissen is értékesíthető volt, a szárítás elvesztette jelentőségét. A múlt század második felében Török Károly még látta a halkonz

erválásnak ezt a módját A hús tartósításánál említett eljárásokat alkalmazták a tejtermékeknél is. A legegyszerűbb eljárás a hőkezelés, a hűtés, a forralás. Más ételfélék esetében is a rövid időre való tárolás legegyszerűbb módja a hűtés. Ez történhet hideg helyiségben, sokszor a kútba engedték le az ételt, gyümölcsöt stb. Ahol pedig verem vagy pince volt, különösen kocsmákban, vendéglőkben, oda télen a Tiszáról hoztak jeget, amivel nyáron hűtöttek. A vajat tejfölből köpülték. Ritkább esetben, ha frissen nem tudták felhasználni vagy értékesíteni, a vajat lesütötték és zsír helyett használták. A télitúrót vagy érett túrót nyáron készítették. Oltónak disznógyomrot használtak. A megaludt tejből kinyomkodták a savót, majd szárították. Amikor több ilyen csomó öszszegyült, a külső, gombás héját lehámozták, a túrót húsdarálón megdarálták, sóval alaposan összegyúrták. A tetejét