Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Néprajz - Nagy Vera: Ételkonzerválási eljárások Vásárhelyen

Ii agy Vera : ÉT

ELKON

Z

ERVÁLÁS

I ELJÁRÁSOK VÁSÁRHELYEN A 20. század elején a paraszti háztartásokban a megtermelt nyersanyagoknak még csak kis része került azonnali fogyasztásra. Nagyobb részét eltették, hosszabb időre tartalékolták. Ez különböző konzerválási eljárások ismeretét feltételezte. Az eljárásokat több tényező határozta meg: a ter—' mêlés pariodizációja, az időjárás, sőt a társadalmi differenciálódás is. Jómódúaknak általában gyakrabban volt lehetőségük friss ételeket fogyasztani, míg a szegényebbek inkább a tartalékok megszerzésére törekedtek.^" Az egyes eljárásokat a konzerválandó nyersanyagok fajtái szerint csoportosítottam: A húsfélék tartósítása sózással, füstöléssel, lesütés— sel, ritkán szárítással történt. Ide sorolható az abálás is. Nagyobb mennyiségű húskonzerválásra csak disznóvágáskor került sor. Még a legszegényebb család is igyekezett egy évben legalább egy disznót vágni. Húsát egész évre beosztották, szalonnáját reggelire, vacsorára nyersen fogyasztották, nélkülözhetetlen volt a családjuktól távol dolgozó férfiak számára, de a napszámosok, cselédek bérének egy részét is ez tette ki. Ahol több disznót tudtak vágni egy évben, azt úgy osztották el, hogy jutott karácsonyra, majd januárra, tehát farsang-