Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Néprajz - Felföldi László: Cigány folklórhagyományok

Vályi István, tudós protestáns teológus volt az első, aki az 1700-as években nyelvi megfigyelése alapján a cigányság őshazáját nem Egyiptomba, nem is KisÁzsiába tette, hanem keletebbre, Indiába. Az ő felfedezése ma is helytálló, csupán részleteiben módosult. A kutatások jelenlegi állása szerint a cigányság a mai India területéről származik, s nyelvük az ind és iráni nyelvek hatása alatt kialakult dard nyelvcaoporthoz áll legközelebb. Valamikori lakóhelyükről az 5» éa a 10. század között indultak el. Hoaazabb időt töltöttek KisÁzsiában a a Balkán területén, majd a 14. azázadtól kezdve több hullámban tovább vonultak Európa területére. Magyarorszagon előazör 1416-ban említik őket Brassó falainál. A dél-alföldi cigányság történetéről bővebbet csak a 18. azázadtól kezdve tudunk. Szegeden az 1773-74-ea összeírás azerint 50 caalád volt, akik kovácaolással, mezei munkával, iszkába-csinálással és hegedüléssel foglalkoztak. Közülük kerültek ki a későbbi híres cigányzenész dinasztiák: Erdélyi, Rácz, Bankó, Murka, Zsiga éa a többiek. Makón 1833-ban 35 család élt,, akik közül 17-en foglalkoztak zenéléssel. A városokban való megtelepedésük után a számuk asszimilálódásuk arányában egyre csökkent. Fogyatkozásukat a 19. század közepén Moldáviából és Románia legkeletibb részeiből elindult