Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Szőlőművelés, zöldség-, gyümölcstermesztés

spórásnak, kiszórásnak, megszprásnak mondták.

68 Akkor kezdték, amikor a hajtások már arasznyira nyúltak. A permedé kékkű, rézgákc, mész és víz keverékéből készült. A rézgákcot egy fonott kosárba tették, úgy eresztették egy vízzel telt kádba. Másnapra a kékkő feloldódott, felkeverték és oltott meszet adtak hozzá.

69 100 kter permedéhez 2 kg rézgákcot és egy összemarok oltottmeszet vettek. A permetezést száraz időben végezték, ügyelve arra, hogy a permedé egyenletesen érje az egész növényt. A 20. század első évtizedeiben általában kétszer permeteztek, a második permetezés a kötözés után néhány nappal következett, gyengébb oldattal. Újabban háromszor permeteznek, kétszer gombaölő permetszerrel, egyszer rézgákcos oldattal. A szőlő érésének kezdetét a zsendül szóval fejezik ki, majd üvegesedik a szem, kezd vüágos, áttetsző lenni.

70 A szőlőbek munkák többségét férfiak végezték, a gazda vagy napszámosok. Nők csak szüretre jártak ki, esetieg kötözni, karasolni segítettek. A férfiak, ha kinn dolgoztak a szőlőben, akkor kinn is főztek bográcsban a szabadban vagy rossz időben a gunyhóban, ahol a gerendára kötötték föl a bográcsot. Levágott tőkedarabokkal, venyigével tüzeltek. A gunyhó nádtetős építmény volt, melynek teteje a földig ért. A szüret szeptember végén, október elején, általában hétvégeken zajlott, melyre a rokonság összejött, kölcsönösen segítve egymást a munkában. Igyekeztek úgy összeszedni a munkásokat, hogy egy nap alatt végezzenek, ha kekett napszámosokat is fogadtak. A szüretelők 7-8 óra felé gyűltek össze a szőlőben, először megreggekztek: kenyeret, szalonnát, kolbászt ettek, pálinkát ittak. A szőlőt lányok, asszonyok szedték, késsel, bicskával vágva le a fürtöket, melyeket kosarakba, vödrökbe raktak. A legszebb fürtöket félretették enni, a böngyöle - a kevés szemű, de ép fürt - belekerült a bornakvalóba.

71 A tek edényeket férfiak hordták, először garabolyból a sorok végén lévő csöbörbe, majd onnan a kocsira tett gyűjtőedényekbe, kádakba. A szőlőt csöbörben hordó férfiakat csöbrösöknek nevezték. A csöbör fölfelé összeszűkülő dongás edény, melynek két fülébe hoszszú rudat húztak, és a rudat vákukra véve vitték. A csöbör mellett a hasonló, de egyenes falú dézsát is használták szőlőhordásra, a puttony ritka volt. Szüretkor az ebéd bográcsban főtt birka-, ritkábban marhapaprikás volt, melyet kinn a szőlőben vagy a közek tanyán fogyasztottak el, utána a tavalyi borból ittak. Szüretkor a mulatozás sem maradt el, mindig akadt zenélő parasztember: klarnétos vagy tamburás. A munka befejeztével a férfiak végigböngészték a sorokat. Ha elmaradt fürtöt találtak, akkor az a lány, aki elhagyta, büntetésül csókkal fizetett. A múlatás gyakran este is tovább folyt, de már a tanyában vagy a városi házban. Vacsorára dék maradékot vagy sonkát, kolbászt ettek. 68 Palásti Pál 1959. 4. 69 Sebestyén István 1982. 259. 70 Paiasn Pál 1959. 4. 71 Id. mű 5.