Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Len- és kendertermesztés

A 18-19. században a várost északról a Kenderfóldek nevű rész határolta a város és a szőlők közé ékelődve. Az elnevezés az elmúlt évszázadok földművelési viszonyaira utal, amikor a városhoz közel, egy tagban jelölték ki a kendertermesztésre szánt földterületet. A kenderföldek összterülete a II. József korabek felmérés idején 87 hold 747, 2/6 négyszögöl.

51 A 19. század elején a gróf Károlyi család csongrádi uradalmának leírása a következőket tartalmazza a kenderföldekről: „A mi a Csongrádi kender földeket iketi, ezek a belső házi fundusoknak javításában az Urbariom bejövetele alkalmatosságakor jegyeztettek ki, melyekrül a méltóságos uraságnak semmi dézma nem adatik."

52 A 19. század végén lent és kendert egyaránt termesztettek, de csak a jó minőségű kötött talajon. Egy középparaszti gazdaságban kenderből általában 300-400 négyszögölet vetettek még a 20. század elején is. Júkus derekán, amikor megsárgult a levele iőnyűtték, kézzel gyökerestől felszaggatták, majd elvitték a kenderáztatóba. A kenderáztató vizesgödör a Kenderföldek területén volt, a város végén. A len termesztése — hasonlóan a környék más helységeihez - kisebb mértékű volt, mint a kendertermesztés. Ennek ekenére a 19. században nagyobb jelentőségű, mint a 20. század elején, egyes parasztgazdaságokban korábban fél hold lent is vetettek. Virágának szép kék színe miatt a kék szemű lányokra mondták: „olyan a szeme, mint a lenvirág". Később már nem házi feldolgozás céljából termesztettek néhányan lent, hanem magjáért, melyet kereskedőknek adtak el. A háztartásban használatos textilek többsége kenderből készült, amit a lányok, asszonyok maguk fontak meg, egyes házaknál, különösen tanyákon, maguk is szőtték, mások takácsokhoz vitték. Lenvászonból varrták a fehérneműt, a férfiak ingét, az asszonyok ingvákát, pendelet. Kendervászon volt a felsőruha, a szoknya, a férfiak gatyája és az ágynemű egy része. A 20. században már nagyon kevés gazdaságban vetettek kendert, a textilféléket iketően az önellátás már a század első évtizedeiben fokozatosan megszűnt. Kivétel ez alól az 1940-es évek közepe, amikor a háború miatt szükségessé vált egyes ipari növények nagyobb mértékű termesztése, így a lené, kenderé is. A len- és kendercérnát az 1960-as évekig a csongrádi halászok hálókötésre használták. A cérnát azonban már kereskedőktől szerezték be. 51 Kruzslicz István 1988. 36. 52 Góg Mihály 1984. 159.