Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Félszilaj állattartás Csongrádon

dóságukat a gazdáktól, általában cséplés után mentek a bérükért. Ebből kellett fedezniük a bojtárok járandóságát is. A társaság által megfogadott pásztoroknak és mezőőröknek hivatalos fogadalmat kekett tenniük a polgármester előtt, ahol ezután a mezőőrt jelvénnyel, a pásztorokat pedig pásztorkönywel látták el. A számadó a könyvbe beírta a jószágtulajdonosok nevét, lakását, az állatokra sütött bélyegzőt, a tehenek fedeztetésének idejét. Nyáron, a nagy mezőgazdasági munkák idején, amikor szükség volt igaerőre — aratásra, tarlóhántásra - több jószágot is hazahajtottak Bokrosról. A megüresedett járásra a pásztorok hasonnemű jószágot elfogadhattak, de csak fél pásztordíjat szedhettek az újonnan felhajtott jószág tulajdonosától. A jószágok legeltetése oly módon történt, hogy egy-egy falka területe négy részre volt osztva, ha az első negyedet lelegelték, következett a második, harmadik, negyedik. Egyegy negyed lelegelése után a pásztoroknak kötelességük volt saját lovaikkal fölfogasolni azt a legelőrészt. A talajjavítás miatt az ákatok fektetési helyét két hetenként váltani kellett és az összegyűlt trágyát szétgereblyézni vag}

7 szétboronálni. Ezt fektetéses trágyázásnak nevezték. Erre, valamint a másik fontos feladatra, a tövisirtásra felülről is utasították a társulatot. A fektetési hely változtatásakor lovaskocsival hurcolkodtak az új helyre. Kiásták és az új helyre telepítették a látófát, a vakarófákat vagy

7 dörgölődzpfákat, fejősgulya esetén a fejőkarókat. Vitték a nyalósót is, melyet közepén kivésett farönkön, sózptuskón helyeztek el. A látófa egy 3 méteres akácfa oszlop volt, melyre fogakat erősítettek. Erre mászott föl a pásztor, hogy belássa a gulyát. A számadó helyettese a számadóbojtár vagy öregbojtár volt, sok jószág esetén kisbojtárt is tartottak. 1925-től úgy határozott a társulat, hogy egy számadó felel az anyabaromért és a szűzbaromért: „... hogy a baromgulyás az eddigiektől eltérően, a rendes anya gulyán kívül az úgynevezett szűz barom külön őrzését is köteles elvégezni, mely egy megbízható számadó bojtár alkalmazását vonja maga után..."

123 A marhák kihajtását hajnalban kezdték meg, a fejősgulya esetén hajnak 3 órakor, hog}

7 a 6 órai fejesre jókakjanak. 8 órakor itattak, majd rövid pihenőt tartottak. 9-10 órától dékg újra legeltettek, megint itatás, majd pihenés következett délután 3 óráig. Este 9-ig legeltettek, majd itattak, utána hajnakg feküdt a jószág. A fejősgulyát este 9-kor fejték újra. Éjszaka mindig trázsált valaki a jószág mekett, akit társa éjfélkor váltott fel. A távolabb lakók, a csongrádi gazdák a nem fejős teheneket hajtották ki Bokrosra. Ha mégis fejős volt a tehén, akkor a tej a számadóé lett, általában a felesége fejt. A bokrosiak nem voltak tagjai a legeltetési társulatnak, de ők is válthattak járáscédulát a társulatnál és kihajthatták jószágaikat. A közelség miatt ők a fejősteheneket hajtották ki, s ezekből alakult ki a fejősgulya. Reggel és este kijártak fejni, a használaton kívük fejősajtárokat a gulyáscserény oldalába vert szögeken tartották, hog}

7 ne kekjén állandóan magukkal cipelni. A messzebb lakók tehenét a gulyás fejőre vállalta, azaz maga vag}

7 felesége fejte és dolgozta fel a tejet.