Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Félszilaj állattartás Csongrádon

A tejhaszon elvételével kapcsolatban a csongrádi szájhagyomány megemlékezik egy bűbájos asszonyról: „... mikor a Bokros pusztára volt jószágkiverés, és ő is levezetett egy borjút. Ott levette róla a kötelet és azzal megsimogatta az ott levő teheneket mejek már elapadó félbe voltak. Oda haza felakasztotta a kötelet a szín elébe és alátett egy edényt és abba a kötél végéről fojt bele a tej."

124 Az ákatok kisebb gyógykezelése is a pásztorok feladata volt. A marhabögöly nyűvei a marhákon keléseket okoztak, ezek kinyomását és elégetését a baromgulyás és az ökörcsordás végezte. Naponta megnézték az ákatokat, kek-e valamelyiket körmölni, kezelni. juhok számára kialakított jászol egy bokrosi tanya udvarán. (1985.) Segítségül az őrzéshez a gulyások több kutyát tartottak, néha két kuvaszt és három pukt is. A pukt terelésre, a kuvaszt pedig éber, hamis cserényőrzőként tartották. A kutyákat tejjel, tarhóval, kenyérdarabokkal etették. A jelesebb jószágokon csengők vagy kolompok voltak, ezek hangja után tudta a gulyás, hogy merre legelnek. A jószágok számlálásakor a pásztor 50-ig számolt, akkor kinyitotta egy ujját, és végül ezek alapján adta össze a jószágok számát. A gulyás felszerelését a cseréfiyben tartotta. A régi cserények nádból épültek, téglalap alaprajzúra, nád tetővel. A bejárat előtti részt elkerítették, hogy a jószág ne menjen oda, ott főztek bográcsban. 124 Túri Mihály: Csongrádi szájhagyományokból. Kézirat. MFMNA. 199-70. 4.