Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)

V. SZABÓ Gábor: A bronzkor Csongrád megyében (Történeti vázlat a készülő régészeti állandó kiállítás kapcsán)

pontosan meg nem fogható, déli etnikus migrációt is gyaníthatunk (Ada-csoport), ám a fő hajtóerőt elsősorban egy új fajta — nagy területekre intenzíven kiterjedő — kapcsolatrendszer létrejöttének tulajdoníthatjuk.

1 A PERJÂMOS-KUL TÚRA Annak ellenére, hogy a térségben a klasszikus értelemben vett Nagyrév-kultúra legkorábbi fázisának anyaga is jelen van (ld. Szentes-Berek, Hódmezővásárhely-Kökénydomb), a kora bronzkor 2. fázisának végétől mégis egy új kultúra, a perjámosi elemei válnak dominánssá. Elterjedése rendkívül szorosan kötődik a Tisza és a Maros völgyéhez; e folyók árterületén kívül nem ismerjük emlékeit. Északi határa Mártély vonaláig húzódik,

14 délen pedig a Tiszába torkolló Aranka érig találhatóak meg emlékei.

15 A Mártély és Szentes közötti sávból egyelőre nem ismerjük leletegyütteseit, Szentestől északra pedig a Nagyrévmajd a koszideri időszak végéig a Hatvan-kultúra népének a települései sűrűsödnek. A Perjámos-kultúra már korai periódusában meghonosodik a Marostól északra eső területeken is, amire a mártélyi temetőnek és a Hódmezővásárhely környéki korai telepeknek

16 a Kisapostag-kultúra import edényeivel keltezhető leletegyüttesei utalnak (KISS 1998, Tab. 1.3-4). Noha a megye bronzkori kultúrái közül a legtöbb információ a Perjámos-kultúráról gyűlt össze, kialakulása és itteni megtelepedésének mikéntje máig tisztázatlan.

17 Az eredeztetés kérdéseit vizsgálva két ponton olyan problémákkal találkozunk, amelyeknek megoldását a főként megyénk területén előkerülő új leletektől várhatjuk. Az egyik ilyen probléma a Móra Ferenc által feltárt pitvarosi temető kapcsolata a Perjámos-kultúrával. A korszak kutatóinak egy része a pitvarosi temető és a Perjámos-kultúra részleges egyidejűségét, illetve kontinuitását (GIRIC 1984, 37; CHICIDEANU-CHICIDEANU 1989, 32, 37; O'SHEA 1996), másik részük pedig a két kultúra időbeli különállását és legföljebb rokoni kapcsolatát hangsúlyozza (BÓNA 1965, 39; BÓNA 1975, 108-109; BÓNA 1992, 13, 21). A pitvarosi temető sírjaiban előkerült kerámia vezető formái azok a kétfúlü, nyomott testű edények, amelyek kétségtelenül eltérnek a Perjámos-kultúra karcsúbb, magasabb testarányú, kétfúlü edényei13 Hasonló folyamatot figyelhetünk meg a Kárpát-medence egészében csakúgy, mint a környező területeken, így pl- Erdélyben is a Gyida-Rosia-csoport esetében (BÓNA 1992, 15) és a Cotofeni alapokra építkező Livezile-csoportnál is (CIUGUDEAN 1996, 93-96). 14 Mártely-Szegfűn a Perjámos-kultúra korai periódusába sorolható 5 sír került elő (6. kép) (V. SZABÓ) 199", ~1; V. SZABÓ s. a.). 15 A korábbi feltételezésekkel ellentétben (B()NA 19'5, 83) a Perjámos-kultúra legidősebb anyaga nem húzódik az Al-Dunáig (GOGÁLTAN 1996, Map. 1; G LIMA 199", 105 112, Eig. 2 5). 16 Részletes felsorolásukat Id. alább! 17 A Perjámos-kör egyelőre csak nagyvonalakban körvonalazott dél-európai gyökereztetésével szemben (BÓNA 19"5, 108 109; B(')NA 1992), egy hasonlóan nagyvonalúan vázolt eredetelméletet ismertetett John O'Shea, aki szerint az új kultúra népessége helyi gyökerű, s mindössze csak új „kulturális mátrixot" vesz fel (O'SHEA 1996, 363). Jelenleg úgy tűnik, hogy a Bánság, a Bánát területén és a környező észak-balkáni vidékeken a kora bronzkor elején (kb. a magyarországi értelemben vett kora bronzkor 2-3) egy olyan helyi alapokon kialakuló kultúrhorizonttal számolhatunk, amelyben általános vonásként terjed el a dísztelen kétfülű edények használata (BOGDANOVIC 1996, 100; GRCKI STAN1M1ROV 1996, "2 '6). Ebből a technokomplexumból válnak láthatóvá azután kisebb lokális kultúrák, köztük a perjámosi és a vattinai is.