Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)

V. SZABÓ Gábor: A bronzkor Csongrád megyében (Történeti vázlat a készülő régészeti állandó kiállítás kapcsán)

tői. Ezekhez az edényekhez hasonló darabok a pitvarosi temetőn kívül mindezideáig csak néhány lelőhelyről ismertek: Deszkről (BÓNA 1975, Taf. 88 1), Szőregről (BÓNA 1975, Taf. 97. 1), Szeged környékéről (BÓNA 1965, Pl. v, 16-17), Mokrinból (GiRic 1971, Gr. 1-2, 6-7), a Perjámos-kultúra temetőiből, Nagyrév-Zsidóhalomról, a Nagyrév-kultúra ökörhalmi fázisának a temetőjéből (CSÁNYI 1992, 84, Abb. 52) és a szemlaki (Semlac) — az ismertetett leletanyag kis száma miatt máig bizonytalan kulturális hovatartozású — észak bánáti telltelepről (GOGÂLTAN 1996, 45, 47, T. vili). A pitvarosi temetőben temetkező népesség és a Perjámos-kultúra hordozóinak az általunk eddig megismert többi tárgytípusa között szinte semmi különbség nincsen: a sírokba kerülő drót- és lemezékszerek, fajanszgyöngyök, átfúrt állatfogak, kagylóékszerek (4-5. kép), török, a mellékletként sírba helyezett tálak formái, a temetkezés zsugorított rítusa mind arra utalnak, hogy a két populáció között igen szoros kapcsolatnak kellett lenni. Mindezek alapján egyelőre a következőket feltételezhetjük a két közösség kapcsolatrendszeréről: a Pitvaroson és óbébán feltárt sírok vagy a Szőregen, Deszken és főként Mokrinban talált legkorábbi temetkezésekkel egykoriak, esetleg valamivel idősebbek azoknál, vagy mindössze a korai Perjámosi kultúrának egy sajátos, eltérő fazekastradícióval bíró változatát képezik. Ellentmondást láthatunk abban is, hogy a pitvarosi temetőben feltűnő ékszerek e temetőn kívül csak a kora bronzkor 3. periódusára datálható leletcsoportokban fordultak elg, míg ezt a temetőt történeti megfontolások alapján hagyományosan a kora bronzkor 2. fázisára datálják (BÓNA 1992, 13, 41-42; KALICZ-SCHREIBER 1995, 169). Hasonló problémával szembesülünk, ha a Pitvaros-Perjámos leletkör és a Nagyrévkultúra viszonyát vizsgáljuk meg. Vannak olyan lelőhelyeink, ahol mindkét kultúra zárt együttesei megtalálhatóak, más-más kontextusokban. Ezek egyike HódmezővásárhelyKökénydomb, ahol a Nagyrév-kultúra temetkezése és telepobjektumai mellett a Perjámoskultúra korai periódusának a telepobjektumai is előkerültek (GAZDAPUSZTAI 1957, XIX. t. 1-5, 8; V. SZABÓ 1997, V. t., vi. t. 1-3). A másik közös előfordulás a szőregi temető, ahol a Nagyrév-kultúra három sírja került napvilágra (BÓNA 1963, Pl. X, Pl. XI. l^t). Ezek a hamvasztásos sírok nemcsak jellegzetes edényeikkel, hanem a Perjámos-kultúra magterületén szokatlan rítusukkal is elválnak a temető csontvázas temetkezéseitől. Sajnos egyelőre egyetlen olyan pontos megfigyeléssel sem rendelkezünk, amely alapján egyértelműen eldönthetnénk, hogy a Nagyrév-kultúra itteni emlékei milyen időbeli viszonyban állnak a Perjámoskultúra legkorábbi sírjaival. A Nagyrév-kultúra — mint fentebb leírtuk — térségünkben is helyben alakulhat ki a kora bronzkor 2. periódusa folyamán, tehát korai leleteivel mindenképpen számolhatunk már a Perjámos-kultúrát hordozó populációk megjelenése előtt a Tisza és Maros összefolyása mentén. Ahol a két közösség megtelepülésének a nyomai ugyanazon a lelőhelyen zártan elkülönülve jelen vannak egymás mellett (ld. Kökénydomb) ott természetesen a Nagyrév-kultúra tekinthető idősebbnek. A két kultúra temetkezéseinek a szőregi temetőben mutatkozó közös előfordulásánál azonban nem tartható kizártnak az, hogy a nagyrévi sírok egykorúak a temető korai perjámosi temetkezéseivel, vagyis a két eltérő anyagi műveltség hordozói egy adott térségen belül egyidőben, egymás mellett élnek. Ezt figyelembe véve elképzelhető lehet, hogy a perjámosi és a nagyrévi kultúrát hor-