Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)

V. SZABÓ Gábor: A bronzkor Csongrád megyében (Történeti vázlat a készülő régészeti állandó kiállítás kapcsán)

Ezek az új edényformák Csongrád megye területén azonban nemcsak a Makó-kultúra környezetében, hanem önállóan is megjelennek. Ennek az új fazekassági u-adíciónak a dél-alföldi emlékeit Horváth Ferenc gyűjtötte össze, majd — felismerve bennük a Somogyvár-Vinkovcikultúrkör felé mutató rokon jegyeket — keresztelte el Somogyvár-Ada-csoportnak (HORVÁTH 1984). Azonban az Ada-csoporttal kapcsolatban számos probléma megoldatlan maradt. A korszak kutatóinak nem sikerült megnyugtatóan tisztáznia az új csoport időrendi és genetikai kapcsolatát a Makó- és a Nagyrév-kultúrával, annak ellenére, hogy már Horváth Ferenc is felismerte a két említett kultúra jegyeit az általa összegyűjtött anyagban.

11 Elgondolkodtató, hogy néhány, kontextusából kiragadott, szórványként megismert edény, illetve csonka leletegyüttes alapján biztosan körvonalazhatunk e egy ilyen formában önálló — a korábbi időszaktól határozottan elválasztható új — kulturális egységet ezen a területen. Az említett gyűjtés óta eltelt másfél évtizedben egyetlen új, egyértelműen az Ada-csoporthoz sorolható leletegyüttes sem lett közé téve a térségből.

12 A hatvanas évek elején Bóna István a Csongrád megyéből megismert nagyrévi leletanyagot önálló — a sövényháza-kőtörési leletanyag alapján kőtörésinek elnevezett — csoportba sorolta, és a Nagyrév-kultúra korai, helyi változataként értelmezte (BÓNA 1963, 15-17, 21-22). Mai ismereteink alapján ennek a csoportnak a létét kérdésesnek láthatjuk: anyagának egy része az Ada-csoport somogyvári/kései makói jellegű kerámiájával mutat közös jegyeket (Sövényháza-Kőtörés, Bäks: BÓNA 1963, Pl. XII. 1-7, 8-10), másik része pedig, néhány újabb együttessel kibővítve, a klasszikus Nagyrév-kultúra legkorábbi Tisza-vidéki megjelenésének (ökörhalmi fázis) a példáihoz sorolható (Szentes-Berek, Hódmezővásáhely-Kökénydomb: GAZDAPUSZTAI 1957, XVIII. t. 5-8, XIX. t. 1-5, 8; Szőreg 176., 179., 184., 193. Sír: BÓNA 1963, Pl. X. 1-14, Pl. XI. 1-4). A sövényháza-kötörési leletekkel így kibővített Ada-csoport és a Nagyrév-kultúra között vitathatatlanul felismerhető hasonlóságok azt jelenthetik, hogy a Nagyrév-kultúra itt is helyben alakul ki az általunk körülírt kései Makó-Somogyvár alapokon létrejövő Adacsoportból, amelyet a Duna-menti helyzethez hasonlóan akár Tisza-menti protoNagyrévnek is nevezhetnénk, ahogyan ennek az elnevezésnek az érvényességét ebben a térségben más-más aspektusból már többen is felvetették (BÓNA 1961 20; HORVÁTH 1985, 58, 71; SZABÓ 1992, 83-84). A fentieket összefoglalva, jelenlegi ismereteink alapján a következő történeti modellt látjuk elfogadhatónak a vizsgált időszakra nézve: a Makó-kultúra kései periódusában ide is elérkezik az egész Kárpát-medencében tapasztalható kulturális változás, amely mindenütt intenzív fémművességi technológiát és új, a Somogyvár-Vinkovci-kuitúrából ismert edényformákat honosít meg. A Makó-kultúra ezekkel a Somogyvári vonásokkal kiegészülve átalakul (ennek az átalakulásnak a legvégső aspektusát a Sövényháza-Kőtörés típusú leletek jelölik, amelyekben a makói vonások elhanyagolhatóak), és létrehozza a Nagyrév-kultúra kerámiaformáit. Az átalakulás okai közt minden bizonnyal, egy egyelőre / / Egy másik vélemény szerint a Makó-kultúra ezen a területen is úgy tűnik el, hogy az utána következő kultúrák anyagában szinte semmilyen hatása nem marad (BÓNA 1992, 12 13). 12 Megkönnyítené a problémák megoldását annak az évek óta csak hivatkozásokból ismert — a titokzatosság homályába burkolódzó — sándorfa/vi 9 zsugorított sírnak a közzététele, amelyeket az Ada-csoporthoz sorolnak (HORVÁTH 1983, 81; HORVÁTH 1985, 58, 19. j.; BÓNA 1992, 15).