Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Csongrád város története (A kezdetektől a vaskor végéig)

Az i. e. 2. évezred eleji történeti események következtében keletkezett új korszak határa nem húzható meg egyetlen évvel, de még évtizeddel sem. A kutatók többsége az i. e. 19. századot fogadja el a bronzkor kezdetéül, amely korszakban a névadó fém csak a középső periódus végétől válik általánossá, majd a későiben tömegessé. A korai bronzkorra még a fémtárgyak hiánya jellemző. A makói csoport eredetének ma még nem minden összetevőjét ismerjük. Az anyagi kultúra kétségtelen hasonlóságából feltételezett vucedoli etnikai csoporthoz a Kárpátmedence keleti felében minden bizonnyal a badeni lakosság egy része és talán steppei néptöredékek is keveredtek. A bronzkor legelső kultúráját a késő rézkorral — a használati tárgyak bizonyos hasonlóságán túl — a fémszegénység és a hamvasztásos temetkezés egyre nagyobb méretű térhódítása köti össze. A makói csoport Csongrád környéki lelőhelyei közül a Saroktanyán és a Kettőshalmon feltártak a legjelentősebbek. A Petőfi Tsz homokbányájaként is számon tartott területen elsősorban Tari László gyűjtött leleteket terepbejárása során 1958-ban. A leletmentő ásatást még ugyanebben az évben Gazdapusztai Gyula végezte (GAZDAPUSZTAI 1966). A második ásónyomtól jelentkező leletek a korai és a középső bronzkorból származnak. Az idősebb leletek egy vékony kultúrréteghez és hulladékgödrökhöz tartoztak. Bandi Gábor a csongrád-saroktanyai lelőhelyet a futólagos gödrös települések közé sorolta (BÁNDl 1962,104). Kettőshalom határrészben a Bárdos-tanyán végzett hasonló korú telepfeltárást Nagy Katalin 1963 szeptemberében (5. kép 3-4). A kora bronzkor következő kultúrája, a nagyrévi kultúra is megjelenik területünkön. A piroskavárosi homokbányából szórványként került a szentesi múzeumba egy, a nagyrévi kultúrába tartozó edény.

16 Az ibolyási szőlőtelepítéskor Tari László gyűjtött hasonló korú edénycserepeket, melyeket a csongrádi múzeum őriz.

17 E leletek sajnos nem reprezentálják a kultúra nagyságát. A nagyrévi temetők összefoglalását Bóna István végezte el még a 60-as évek elején (BÓNA 1963). Ennek alapján ezt, a Dunántúlra is kiterjedő kultúrát négy földrajzi csoportba soroljuk. A nagyrévi kultúra népessége minden bizonnyal hosszú időn — feltehetően több évszázadon — át élt a Kárpát-medencében, legalábbis a másfélezer éves szünet után újra keletkező telltelepüléseinken mért 2-3 méteres rétegvastagságok erről tanúskodnak (BÓNA 1980, 93). A kultúra déli határa az Alföldön a Marosnál húzódott, ahol a korai perjámosi kultúra szomszédja volt. Ez a kultúra majd később, a középső bronzkor idején játszik szerepet a Dél-Alfóld történetében. A már említett perjámosi csoport számos importtárgy tanúsága alapján a nagyrévi kultúrától északra élt; a hatvani kultúrával is egykorú volt (BÓNA 1980, 99). Kultúrához nem köthető, de biztosan kora bronzkori lelőhelyeket ismerünk még a bokrosi puszta északi végében a Nagykőhalomtól keletre és ugyancsak Bokroson, az Erzsébeti-szőlőkben, Saliga László és Vörös Gabriella terepbejárása alapján.

18 15 Közületien a TLM-ben. Itsz.: 69.1.14. 16 KJM Itsz.: ŐS 4.110.1. 17 TLM, leltározatlan. 18 Lásd 14. j.l