Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Csongrád város története (A kezdetektől a vaskor végéig)

Még a nagyrévi kultúra életében (i. e. 18. század) kezdődnek el azok a nagyszabású történelmi változások, melyek az Alföld újabb politikai átrendeződéséhez vezetnek. E háborúkkal terhes időszakban a Dunántúl keleti felében, nagyjából a Kisapostag-kultúra egykori területén új politikai egység jön létre, a Vatya-kultúra. Ennek népe még életének első fázisában átkel a Dunán, és gyors ütemben meghódítja a Duna-Tisza-közét. A Tiszát éppen Csongrád és Alpár körül éri el. Szolnoktól délre, Tószegen és a Tisza-Körös találkozás északi szögletében még a nagyrévi kultúra egy kis néptöredéke él ekkor (RÓNA 1975, 32; BÓNA-NOVÁKl 1982). Ezzel együtt történt a késő hatvani kultúra maradvány-lakosságának felszámolása is a Közép-Tisza-vidéken. A déli irányból előnyomuló szőreg-perjámosi népesség ugyanakkor a nagyrévi kultúra rovására terjeszkedett, de a Körös-torkolatban élő hatvani lakosságot végül is csak a Füzasabony-kultúra segítségével tudta felszámolni, így jutott a Köröstorkolat mindkét oldalának birtokába (BÓNA 1975, 109). Ezzel újjárendeződtek a térség politikai viszonyai. Csongrád és környéke a korszak több kultúrájának érintkezési pontjává vált. A Vatya-kultúra, miután elérte a Tisza vonalát, eleinte itt nem épített erődített telepeket, hanem megelégedett a nyílt falvakkal. Ilyenre utalnak Csongrád-Vidresziget korai gödrei és sírjai. A középső bronzkor folyamán nagyszámú bevándorló népességgel számolhatunk, mert a Tisza jobb partján egymást érik a korabeli falvak, köztük jelentős méretűek is. A félegyházi országúttól északra fekvő és már említett vidreszigeti településen G. Szénászky Júlia végzett ásatást 1971-ben. A leletek tanúsága szerint többek között a Szeremle-csoport importtárgyai is előfordultak. A lelőhelyen a Vatya-kultúra kései (III.) periódusában folyt az élet, bár néhány korábbra keltezhető lelet is előkerült (G. SZÉNÁSZKY 1977). A bronzkori falutól mintegy 200 m-re fekvő temetőben a hamvasztásos sírok mellett kevés melléklettel ellátott, csontvázasán eltemetett halottak sírjait is megtalálták (G. SZÉNÁSZKY 1977,45). Hasonló sírokat talált Gazdapusztai Gyula a Saroktanya-lelőhelyen végzett ásatása során (GAZDAPUSZTAI 1966).

19 Az ehhez a temetőhöz tartozó települést az alpári út túloldalán Tari László terepbejárásából ismerjük (G. SZÉNÁSZKY 1977. 44). Csongrád-Felgyőn a korszak két lelőhelye is előkerült. Az egykori uradalmi majorban László Gyula vezetésével egy honfoglalás és avar kori település területén ugyancsak késő vatyai telepet és temetőt találtak (G. SZÉNÁSZKY 1977. 45). Valószínűleg ugyanerről a telepről származik a szentesi múzeumban őrzött nagyméretű urna

20 és a csongrádi múzeum három edénye.

21 FeIgyő-Toronyparton Tari László és G. Szénászky Júlia terepbejárásaiból tudunk egy nagykiterjedésű bronzkori faluról, melyet bizonyos tárgytípusok — halsütő tálak, árkolt bütykös edények — szintén a kultúra kései szakaszához kötnek (G. SZÉNÁSZKY 1977,45). Csongrád-Vendelhalmon honfoglalás kori temető ásatása közben mintegy húsz, középső bronzkori gödör is feltárásra került (PÁRDUCZ-TARI 1939).

22 19 A leletek részletes közlését Id.: G. SZÉNÁSZKY IT", 43 44> 20 KJM Itsz.: Ő.54.202.1. 21 TLM Itsz.: 57.9.1-3. 22 MNM Adattár: 4. Cs. I. Idézi: G. SZÉNÁSZKY 19", 45.