Múzeumi Füzetek Csongrád 1. (Csongrád, 1998.)

Erdélyi Péter: Csongrád város rövid históriája

viselői erőteljesen hallatták szavukat a szocialista irányzatok szegényparaszt és földmunkás kongresszusain. A kulturális élet is fejlődésnek indult. Ennek egyik lendítője volt, hogy 1871-től öt éven át tanítóképző működött a nagyközségben. Azonban ezt az intézményt az 1876-os árvíz okozta gazdasági nehézségek miatt áttelepítették Kiskunfélegyházára. Mindenesetre a polgári iskola 1873-as létesítése is jelentős előrelépés volt az oktatásügy területén. 1890-től ugyancsak a kulturális élet szélesítését erősítették a különböző politikai csoportosulások által megjelentetett helyi újságok, a Csongrád és a Tiszavidék. 5. Csongrád a 20. században A huszadik század egy országos figyelmet felkeltő politikai botránnyal köszöntött Csongrádra, amelyet az 190l-es helyi országgyűlési képviselőválasztások robbantottak ki. Ugyanis a 48-as függetlenségi párti Hegyi Antal plébános és a liberális-szabadelvű Baross János küzdelme az utóbbi javára dőlt el. Az eredményt a 48-asok megtámadták, a parlamenti vizsgálóbizottság pedig bebizonyította, hogy mindkét jelölt élt az „etetés-itatás" eszközével, ezért az országgyűlés - az országban egyedülállóan - az 19011905-ös ciklusra felfüggesztette a csongrádi kerület képviselöválasztási jogát. A század első évtizedére már huszonötezer lakost számlálhatunk a városban. A birtokstatisztikák szerint a lakosság túlnyomó többsége a mezőgazdasági termelésből élt meg, amit főképpen kisbirtok parcellákon végzett (kb. 4500-an 1-15 holdat birtokoltak). A nem családi erőre alapozott birtokok száma elenyésző volt az előbbiekhez viszonyítva, hiszen csak 29 száz holdnál nagyobb gazdaságról tudunk, s közülük mindössze egynek a nagysága haladta meg az ezer holdat. A kisiparban 1371-en dolgoztak, a 412 iparos többsége segéd nélkül termelt, s összesen 3 vállalkozás - két malom és egy építőipari cég - foglalkoztatott 20 munkásnál többet. Csongrád mint nagyközség egyre inkább városias arculatot kezdett ölteni. Az első világháborúig felépült a polgári leány és - Ybl Alajos tervei alapján - a polgári fiúiskola (a későbbi gimnázium), korszerű szállodát is létesítettek. Ezt a reményteljes fejlődést szakította meg az első világháború kitörése. A világháború időszakában közel 3000 csongrádit mozgósítottak, akik közül számosan hadifogságba estek, és csaknem háromszázan pusztultak el a frontokon, özvegyeket, hadiárvákat hagyva maguk után. Az újonnan felépült polgári fiúiskolában hadikórházat rendeztek be. 1917 elején a már kimerülés szélén álló Monarchia hadianyagválságának leküzdésére elrekvirálta a harangokat, ennek esett áldozatul kilenc csongrádi harang is. 1919ben, a tanácsköztársaság idején Csongrád frontváros volt, hiszen 1919 április végén a román csapatok elérték a Tisza vonalát, s az itt állomásozó vörös hadsereg egységeknek kellett megakadályozni az átkelésüket. Ezt a feladatukat eredményesen teljesítették, sőt július 20-án, 21-én Szentes, Hódmezővásárhely irányába ellenoffenzívát indítottak, amely a túlerővel