Múzeumi Füzetek Csongrád 1. (Csongrád, 1998.)

Erdélyi Péter: Csongrád város rövid históriája

szemben nem lehetett tartós sikerű. Csongrádot 1919 szeptember elején megszállták a román királyi csapatok. A román megszállás megszűntével 1920-ban - a nemzetgyűlési választásokon a csongrádiak Huszár Károly miniszterelnök ellenében országgyűlési képviselővé választották Schandl Károlyt, aki földművelési államtitkárként és kisgazda politikusként a földmunkások szövetkezeti mozgalmának elindítója volt. E szövetkezeti forma zászlóbontására ezért került sor 1922-ben éppen Csongrádon. 1923-ban lett nagyközségből újra város Csongrád, amely már községként is járási székhelyként funkcionált. A polgári fiúiskolában 1920-tól gimnáziumi osztályokat nyitottak, s a korszak végén felépült a paraszti gazdálkodás eredményességét szolgáló Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskola. A 30-as évek meghatározó politikai egyénisége volt dr. Piroska János polgármester-festőművész, aki a városi párt vezetőjeként 1929-ben elsöprő győzelmet aratott a képviselő-testületi választásokon a korábbi korrupt városvezetés híveivel szemben. Piroska 1933 októberében a város polgármestere lett. Működése alatt a város arculatának meghatározójává vált az általa tervezett és 1934-ben megvalósult új városháza. Nevéhez fűződött a Kossuth és a Szentháromság tér rendezése. Hatéves polgármesteri tevékenysége alatt végzett jelentős út- és rakpartépítkezések, valamint csatornázási munkálatok munkaalkalmakat teremtettek a városban. E két évtizedben a város urbanizációs színvonalát emelte, hogy járdáinak és közútjainak közel 40%-át látták el szilárd burkolattal. Impozáns új épületbe költözhetett a járásbíróság. Villanyteleppel, borközraktárral, téglaburkolatú rakparttal és egészségházzal gyarapodott a város. Bővült az iskolahálózat is: a Piroskavárosban iskolát alapítottak a ferencesek és új, emeletes épületet kapott a Síp utcai iskola. A hitélet erősítését szolgálta a 30-as években épített két új templom: a piroskavárosi Szent József katolikus és a modern vonalvezetésű református. A két világháború közötti időszak helyi politikai stabilitását két országos Figyelmet felkeltő esemény zavarta meg. Az egyik az 1923-ban a fajvédők által elkövetett bombamerénylet volt, amelyet a Magyar Királyban rendezett zsidó bál ellen követtek el. A másik pedig az a többezres tüntetés, amit a város munka nélkül maradt kubikosai szerveztek 1931-ben. Ezt a tüntetést - az országban először - tűzoltófecskendőkkel oszlatták szét. A nagyszámú földmunkás politikai megnyeréséért a szociáldemokrata párt és az államilag támogatott Földmunkások Vállalkozó Szövetkezete versengett a városban. Mindkét törekvés jótékonyan szolgálta a kubikosok szervezését, munkaalkalmakhoz juttatását, s közben olyan földmunkás politikusok nevelődtek ki e mozgalmakban, akik országos tisztségeket láttak el, s emellett publicisztikai munkásságuk is számottevő volt. Közülük is kiemelkedik a Földmunkás Vállalkozó Szövetkezetek egyik nagytekintélyű szervezője: Oláh Mihály és a szociáldemokrata földmunkásmozgalom egyik vidéki titkára: Túri István. Egyébként a szélsőséges politikai irányzatok nem tudtak gyökeret verni a városban, a szociáldemokraták a képviselő-testületben is érvényesíthették érdekeiket; és nem talált tömeges támogatásra a nyilaskeresztes párt sem. A parasztság érdekvédelmét és szellemi épülését a nyolc gazda olvasókör és a téli gazdasági iskola látta