Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Művészettörténet–Krónika - Feledy Balázs: Tóth Ferenc: Makói képzőművészek – képzőművészek Makón című kötetének bemutatása
FELEDY BALÁZS Makói képzőművészek - képzőművészek Makón című kötetének bemutatása Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselő-testület! Polgármester Úr, kedves Feri bátyám! Erről a fantasztikus kötetről van szó, amit most a kezemben tartok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy én, mint Budapesten dolgozó művészeti író, műtörténész, beszélhetek erről a kötetről. De talán ki fog derülni, hogy sok kapcsolódási pont van Makóval és Tóth Feri bátyám egész életének munkásságával. Ritkán használjuk azt a jelzőt, de valóban most elmondhatjuk, hogy egy teljesen egyedülálló kötetet ajánlhatok az Önök figyelmébe. Nem túlbecsülhető ennek a kötetnek a jelentősége több szempontból is. Ha egy város össze is gyűjti a maga kulturális, történelmi, néprajzi, művészi értékeit, élete, története fontos eseményeit, történéseit, személyiségeit, abban szinte sosem tapasztaljuk, hogy kitüntetett helyre kerülne a képző- és iparművészet, illetve a képző- és iparművészek. Szinte mindenütt, minden város, minden régió inkább foglalkozik a maga irodalmával, a maga zenéjével, színházával, más művészeti ágaival, mint ezzel a művészeti területtel, és itt ezért is önmagában nagyon jelentős ez az összefoglalás, a Makói képzőművészek, képzőművészek Makón. Az én olvasatomban azért is egyedülálló, mert történeti mű is és kortárs mű is. Nagyon izgalmas ívet húz tulajdonképpen történelmi kérdések, események és a kortárs jelenségek között. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy az utolsó kétszáz év makói képző- és iparművészeti történéseit foglalja össze. Úgy is fogalmazhatunk, hogy igazán a mába vezető képzőművészete Makónak körülbelül a 18. század végétől írható, innen eredeztethető konkrétan ez a történet de a gyökerek természetesen régebbiek. Nemcsak személyekről szól ez a kötet, hanem műhelyekről is - ezt most idézőjelbe mondtam - hiszen nagyon fontos, hogy szóba jönnek Makó iskolái és a makói művésztelep számtalan fázisa, amely külön izgalmas része ennek a kötetnek. Nem ismerek olyan kiadványt a közelmúltból és a jelenből, sem tematikailag sem szerkezetileg (most kicsit utána is néztem) az ország más városában, amelyik ilyen jellegű összefoglalás. Lexikonokat ismerünk, tanulmánykötetet ismerünk. Ez egy olyan sajátos műfaj, egy olyan esszégyűjtemény, amely tulajdonképpen a lexikon funkciót is teljesíti számunkra. Óriási munka. Hatalmas anyagot kellett áttekinteni a szerzőnek, és azt gondolom, azzal Önök is egyetértenek, hogy erre igazán Tóth Ferenc volt csak képes, noha tudjuk, hogy az ő igazán speciális kutatási területe, a maga sokrétűsége mellett is - hosszú évtizedek alatt - tulajdonképpen nem is igazán a képzőművészet volt. Nagyon jó a cím. Mert hát nemcsak a makói képzőművészekről van benne szó, hanem azokról is, akik valamilyen oknál fogva hosszabb-rövidebb ideig itt dolgoztak, itt tevékenykedtek. Tóth Ferencnek eleve rendkívül nehéz lehetett eldönteni, hogy ki és milyen terjedelemben szerepeljen ebben a kötetben. Hát tulajdonképpen a nagy dilemma és kérdés, hogy ki a makói és milyen kritériumok alapján makói 613
