Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Művészettörténet–Krónika - Feledy Balázs: Tóth Ferenc: Makói képzőművészek – képzőművészek Makón című kötetének bemutatása
FELEDY BALÁZS Makói képzőművészek - képzőművészek Makón című kötetének bemutatása valaki? Természetesen a legtisztább, a legvegytisztább, hogy az, aki itt született, itt is dolgozott netán egész életében, ez a legegyszerűbb képlet. De az élet furcsasága és különösen a 19-20. század magyar történelmét az egész országban ez nagyon jellemzi, hogy még egy-egy élet is egy-egy értelmiségi, művészi élet a legritkábban bonyolódott le egy helyszínen, egy városban, egy régióban. Tulajdonképpen a makói művészekre is ez a jellemző. így a makói művész kategóriája néha szűk, néha pedig tág kritériumok alapján alakíttatott ki. Az itt születettek mellett sokan valamilyen ok által ide települtek, és hosszabb-rövidebb ideig itt dolgoztak. A családi okok természetesen a legmeghatározóbbak, melyek közül kiemelt szemponttá válik, hogy sokan lettek makóiak az által - nagyon fontos -, hogy ide kerültek tanárnak, ide jöttek tanítani. Ez jellemzi Makó hangsúlyos iskolavárosi jelentőségét, amit tudnak, de ebből a kötetből még hangsúlyosabban előttünk áll, hogy milyen fontos kohéziós erő az, hogy a jeles művészszemélyiségek az által kerültek Makóra, s váltak makóivá, hogy itt tanítottak. Érdekes a vonzáskörzet, hiszen Erdélyből, a Felvidékről is kerültek ide alkotók, s természetesen a közeli községekből, városokból is. Tóth Ferenc körültekintő kutatásokat végzett, és hármas szerkezetben tárja elénk - ahogy én látom - a makóiakat. Egyrészt negyvennégy alkotó életét egyénileg elemzi. Egyénileg végig fut az élettörténeten, és ez valamilyen módon az egész magyar művészeti életet arányaiban jellemzi, hiszen legtöbb a festő. Ha jól számoltam huszonhárom jeles festőről olvasható elemzés, hat szobrászról, hat grafikusról, hét iparművészről és két restaurátorról. Ez tehát kb. kétszáz évet fog át, de inkább az utolsó száz évet. Olvasható itt nagyon figyelemkeltő történeti áttekintés, ami korábbra is visszamegy Makó város történetében, a képzőművészeti gyökereket keresve, valamint a mű végén jóval több nevet említ a szerző, mint az említett negyvennégy, akiket felvillant, akik valamilyen módon lazább kapcsolatban voltak Makóval. Végül is óriási értéke a könyvnek, s azt gondolom, hogy ebben a részében még a makóiak is sok izgalmas ismeretet olvasnak, hogy ismerteti a makói művésztelepek bonyolult rendszerét, amelyek hol megszűntek, hol átalakultak, hol nevet változtattak, nem is beszélve az irányítók sokaságáról Ezt Önök nagyon jól tudják. Ki a vezető, kinek milyen a szemlélete. Ezt a szerző tulajdonképpen „tisztába teszi". Nagyon fontos azt látnunk, és ez nagyon hangsúlyos a könyvben, milyen sokat tanultak, s képezték magukat azok a művészek, akik Makó jelentős személyiségei. Ez is tulajdonképpen szükségszerűvé teszi, hogy el kellett menni Makóról annak, aki itt született, hiszen igazán ezt a szakmát tanulni minimum Szegeden, de leginkább Budapesten vagy éppen Münchenben vagy Párizsban lehetett. Azon művészek nagy része, akiket Feri Bátyám végig elemez, természetesen nagy utat jártak be. Mind rendkívül képzett művészek, ami nagyon tanulságos. Fussunk egy kicsit végig a személyeken - Önök, ha a könyvbe belenéztek, lehet, hogy már ismerik őket - hiszen tulajdonképpen a könyv pár hónapja megjelent. Szikora György személyéhez köthetjük az újabb kori makói képzőművészet 614
