Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Török József: Előírt és megélt vallásosság a 26. század magyar katolikus egyházában
TÖRÖK JÓZSEF Előírt és megélt vallásosság aló. század magyar katolikus egyházában Vagy karingbe öltözött két iskolásfiú vagy klerikus az egyik végétől a másikig vá- szonterítőt tartanak, amibe a hívek, miután kaptak bort, a szájukat beletörlik. Az áldozni szándékozóktól a pap megkérdezi, vajon mindannyian gyóntak, tartottak-e bűnbánatot, kiűzték-e szívükből a gyűlöletet, és figyelmezteti őket. Jól ügyeljenek, nehogy a szentség vétele inkább kárhozatukra, mintsem üdvösségükre váljon. Ezután népnyelven elmondja velük a Confiteor Deo Patri közgyónási imádságot, és a hívek magukban mondják el a Miatyánkot és az Üdvözlégyet. Ezután a pap jobb kezét fölemelve mondja el a közgyónáshoz tartozó feloldozás szavait: Irgalmazzon nektek a mindenható Isten. Ezután meghinti őket szenteltvízzel kereszt alakban. Majd a pap az oltárhoz fordul, tiszteletteljes meghajlás után a paténára tesz annyi konszekrált kis ostyát, amennyi elegendőnek látszik, egyet fölemelve tart jobbkeze két ujja között és a nép felé fordulva buzdítja a híveket, hogy valamennyien, akik a templomban vannak, födetlen fővel térdeljenek le, az áldozókat pedig figyelmezteti: indítsák föl a szándékot és emeljék tekintetüket a legszentebb Oltáriszentségre. Ekkor a pap népnyelven a következő kérdéseket teszi fel, amelyekre népnyelven a válasz: Credo (Hiszem). Hiszed-e, hogy e szentséges ostyában valóságosan és kétségbevonhatatlanul jelen van a mi Urunk, Jézus Krisztus, igaz Isten és ember teste? Hiszem. Aki érted és az emberi nem üdvösségéért leszállóit a mennyből Szűz Mária méhébe, és a keresztfán kínhalált szenvedett? Hiszem. Aki harmadik nap föltámadt a halottaiból, fölment a mennybe, és aki újra eljövendő ebbe a világba, megítélni mindeneket, és képes téged üdvözíteni? Hiszem. Mondd tehát: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, de csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem. Ezt háromszor elmondják népnyelven, miközben összezárt jobb öklükkel mellüket verik. A pap a leckeoldalról kezdi a hívek áldoztatását. Mielőtt nyújtja a szentostyát, engedi megcsókolni a jobb kezét, a szentséggel keresztet rajzol, közben mondja: a mi Urunk, Jézus Krisztus teste őrizze meg lelkedet az örök életre. Ámen. A pap után egy klerikus bort ad az áldozóknak, akik nem kelnek föl, hanem a papra figyelnek, aki visszamegy az oltárhoz, leteszi a paténát, veszi a szenteltvíz-hintőt, megáldja és meghinti valamennyiüket, és népnyelven mondja: Az isteni kegyelem legyen mindig veletek. Menjetek békével. Hangsúlyozni szükséges, hogy a „szentséges ostyával” történt megáldozta- tás után nem konszekrált bort adott a hívőnek a klerikus, tehát nem történt két szín alatti áldoztatás. Már Szent Benedek regulája megemlíti: „a felolvasó ... kapjon egy kis kevert bort a szentáldozás miatt” (38). Általánosan elterjedt szokás volt a megáldoztatott híveknek kevéske bort adni, hogy azzal purifikálják, megtisztítsák a szájukat. Az esetleges nyelési nehézségeken is hatékonyan segített a korty ital. Ezt a szokást a dominikánus és a kartauzi rítus szinte napjainkig megőrizte.6 6 KACZIBA 1940, 26-29 88
