Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Török József: Előírt és megélt vallásosság a 26. század magyar katolikus egyházában
TÖRÖK JÓZSEF Előírt és megélt vallásosság aló. század magyar katolikus egyházában Mindezt azért érdemes ilyen részletességgel felidézni, hogy még világosabbá legyen az a lelkipásztori munka, amellyel az egyháziak kiemelkedően ünnepélyessé tették a kötelező húsvéti áldozást. Misén kívül volt az áldoztatás. Az egész rítus nem kiüresedett, gépies vallásgyakorlatról tanúskodik, amint ezt a hitújítók szerették újításaik indokaként állítani. A papok a népnyelv használatával igyekeztek a híveket bevonni, értelmüket a hit titkai felé fordítani, hitüket föléleszteni, megerősíteni. A betegek látogatásának a rítusa ugyanerről a lelkipásztori törődésről tanúskodik. A beteg áldoztatásánál, amikor a pap belép a helyiségbe, ahol a beteg van, meghinti szenteltvízzel a szobát és mondja: Békesség e háznak. Majd megvigasztalja a beteget, hogy reményét az isteni irgalmasságba vesse. Utána megkérdi, hogy meg- bocsátott-e mindenkinek? Igenlő válasz esetén a közgyónást elmondatja vele, majd nemcsak penitenciaként elmondatja a Miatyánkot és az Üdvözlégyet minden jelenlévővel a beteg testi-lelki üdvösségéért, végül feloldozást ad. Utána kezébe veszi a szentséget, a fentebbi kérdéseket felteszi, amikre minden jelenlévő válaszol. A betegnek befejezésül a pap ezt mondja: A mi Urunk, Jézus Krisztus békéje legyen veled és adja meg néked a test és a lélek egészségét. Ezt követően még különféle utasítások, tanácsok, előírások következnek. Az oltáron három fehér terítő legyen, ha lehetséges. A szent olajak edényei méltók legyenek a tartalmukhoz. A plébános vezessen registrumot vagy librumot (könyvet), amibe írja be a megkeresztelt, a szülei, keresztszülei nevét, évet, hónapot, napot, hogy házasságkötéskor kiderüljön a lelki rokonság és a keresztelés éve. A könyv maradjon a templomban. Az anyakönyvezés elrendelése majd a Tridenti Zsinaton (1545-1563) is fölmerül a házasság szentségével kapcsolatban. A papok nagycsütörtök után késlekedés nélkül szerezzék be a friss olajokat, és ettől kezdve azokat használják. Csak szükség esetén szabad a régit használni. A temetést is gondosan szabályozni kellett, jóllehet csupán szentelménynek számított. A templomot körülvevő temetőt használatba vétele előtt ünnepélyesen megáldották, az ily módon megszentelt földben csak azok nyugodhattak a feltámadás reményében, akik azt életükkel kiérdemelték. Ha a férj előbb meghalt, akkor a feleségét az ő sírjába temették a maga idejében. Ha viszont a feleség másutt akart nyugodni, megtehette, ám végakaratát tanúk előtt ki kellett nyilvánítania. Világit tilos eltemetni a templomban a felsőbbség engedélye nélkül, hacsak nem kegyúr, vagy olyan személy, aki a templomot karbantartó műhely munkáját adományával támogatta. A temetést meg kell tagadni az eretnekektől, pogányoktól, idegenektől és minden, a katolikus hitet nem vallótól, a kiközösítettéktől és a párviadalban meg- haltaktól, az uzsorásoktól, tolvajoktól, rablóktól. Az öngyilkosok sem temethetők el, hacsak haláluk előtt nem adták bűnbánatuk jelét. A halálos bűnben meghaltakra, az utolsó húsvéti áldozást elmulasztókra szintén érvényes a temetési tilalom. 89
