Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)

Régészet–Archeológia - Csengeriné Szabó Éva: V–VI. századi pásztorkészségek

CSENGERINÉ SZABÓ ÉVA

V-VI. századi pásztorkészségek

Alakjuk lant-vagy félhold formájú23; hátvonaluk ívelt vagy egyenes lehetett. Alapanyagukként nyújtott vagy lapított vasrudacska szolgált. Felületüket rendszerint hullámosra vagy rovátkoltra alakították ki, hogy tűzgerjesztés során könnyebben létrejöhessen, kipattanhasson a szikra.24 Gyakran törött késpengét, vasláncot vagy pengeformájú vasdarabot is felhasználhattak másodlagosan csiholóként.25 A velük együtt előkerülő tárgyak kombinációja igen sokszínű volt. Leggyakoribb a csiholó- kovakő - vaskés (38 eset), a csiholó - kovakő (27 eset) és a csiholó - kovakő - ár- vaskés (17 eset) együttes. Néhány esetben a felületükre rozsdásodott textil- vagy bőrdarabot26 is sikerült megfigyelniük az ásatóknak.

23 Timkó György a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának (tőként honfoglalás kori) csihológyűjteményét vizsgálta meg, és alak szerint 6 csoportot (alpári; szamárszúró; „kácsaorrú", átmeneti, közbülső; nemzetiségi és remekbe készült acélokat/csiholókat) különített el. A népvándorlás kori példányok mindegyike az első, azaz az alpári csoportba sorolható, melyek közös jellemzője, hogy nagyjából pápaszemhez hasonlítottak, általában nyitottak; szimmetrikusak vagy aszimmetrikusak voltak, visszahajló végekkel, melyek a jobb, kényelmesebb fogást szolgálták. Néprajzi megfigyelések alapján tudjuk, hogy a két véget össze is szíjazhatták, ily módon erősítették fel őket az övre (TIMKÓ 1906,14-15; HORVÁTH 2009, 56).

24 TIMKÓ 1906, 15.

25 Ez lehet a magyarázata annak, hogy a sírban sokszor csak kovakő jelentkezett, csiholó kísérete nélkül (CSALLÁNY1961, 284).

26 Pl.: Szentes-Kökényzug 34., 38.; Szentes-Nagyhegy 74. és Szőreg-Téglagyárl 03. sír (lenvászon lenyomatok)

645