Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Régészet–Archeológia - Csengeriné Szabó Éva: V–VI. századi pásztorkészségek
CSENGERINÉ SZABÓ ÉVA V-VI. századi pásztorkészségek Az erszények általában puha bőrből13 készültek, egy darabból álltak, melyek kiterítve szabályos kör alakot mutattak. A fenékrészt úgy erősítették meg, hogy a bőrdarab közepére egy vastagabb, szintén kör alakú másik bőrt varrtak. Az erszény szélét lyukakkal látták el, melyekbe vékony szíjat fűztek, így össze tudták húzni a szájrészt.14 Pásztorkészségek a gepidáknál Csiholó A tűzgyújtás egyik fontos eszközét jelentették a kovakövek mellett a csiholok, melyeket általában az övre felszerelt kis táskában viselt tulajdonosuk. Munkámban 2115 temető 160 sírjának 164 csiholóját vizsgáltam meg. Az elkülönítés alapját minden esetben a jobb, illetve bal oldal; valamint a fej, mellkas, karok, medence és a lábak szerinti szétválasztás jelentette.16 Összességükben elmondható, hogy előkerülési helyük igen változatos. Megfigyelhető, hogy a legnagyobb számban a medencén, valamint a gerinc alsó részén (76 eset) jelentkeztek17, igazolva azt, hogy valószínűleg táskatartozékok lehettek.18 Jóval csekélyebb számban, de képviseltették magukat a karoknál (balnál 8, jobbnál 5 esetben), a kézfejeknél (balnál 6, jobbnál 2 esetben)19, a könyökök területén (2-2 esetben) és előfordultak a koponyánál (1 esetben), a mellkas (3 esetben), valamint a lábfejek (1 esetben) térségében is. Rendszerint férfi sírok mellékletei közé tartoztak (79 eset), de néhányszor gyerekeknél (7 eset) és nőknél (2 eset) is felbukkantak.20 Általában egyesével szerepeltek, de 3 esetben21 két vascsiholó is előfordult egymáshoz rozsdásodva. Igen sok példány töredékesen és hiányosan került elő, mely nagyban megnehezítette vizsgálatukat. Méretük 7 - 13 cm között mozgott, legtöbbször vissza- hajló22 és elvékonyodó, ill. esetenként gyűrűsre hajlított végűek; középső részükön megvastagodtak. 13 Mindenféleképpen fontos volt, hogy a bőr puha legyen, mert az erszények a használat során több irányú gyűrődésnek voltak kitéve (ECSEDY1914, 225). 14LÜKŐ, 1938,108. 15 Ártánd-Lencsésdomb, Hajdúszoboszló-Bajcsy Zsilinszky u., Hódmezővásárhely-Gorzsa, Hódmezővásárhely-Katona István-halom, Hódmezővásárhely-Kis- homok, Kétegyháza-Árgyelán tanya, Kisköre-Pap tanya, KiszomborB, Klárafalva József u., Magyarcsanád-Bökény, Marosveresmart (Vere§mort), Mezőbánd (Band), Szeged-Kundomb, Szentes-Berekhát, Szentes-Kökényzug, Szentes-Nagyhegy, Szolnok-Szanda, Szolnok-Zagyva-part-Alcsi, Szőreg-Téglagyár, Tiszafüred-Nagykenderföldek és Törökszentmiklós-Batthyány u. 16 A nem meghatározható helyről előkerült darabokat értelemszerűen sem itt, sem a többi tárgytípus elemzésénél nem vettem bele az értékelésbe, hisz ez nagyon kiugró értéket képviselt volna. 17 Az összesítésben a medence területéhez vettem az egyszerű „medencén” előkerülési hely mellett a jobb, ill. bal medencelapát, a bal combcsont, a gerinc alatti területekről előkerülő példányokat is. 18 70 esetben konkrétan jelölve is volt, hogy a táskában kaptak helyet. 19 Mind a bal, mind a jobb kézfej területén előkerült csiholókat a medence térségéhez is sorolhatjuk, hiszen az elhunytak a legtöbb esetben oldalt, a test mellett kinyújtott karokkal feküdtek, így a kézfejek a medence vagy a combcsont magasságáig értek. Az elemzést így elvégezve, a medence területéről 84 db volt a napvilágot látott csiholok száma. 20 72 esetben sajnos nem lehetett egyértelműen meghatározni az elhunyt nemét. 21 Kiszombor 330., Szentes-Berekhát 273. és Szentes-Kossuth u. 1. sír 22 A bekunkorodó végek kialakításával megelőzték, hogy a kezet csiholás közben a kiálló végek felsértsék (TIMKÓ1906,15). 644
