Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Művészettörténet–Krónika - Feledy Balázs: Tóth Ferenc: Makói képzőművészek – képzőművészek Makón című kötetének bemutatása
FELEDY BALÁZS Makói képzőművészek - képzőművészek Makón című kötetének bemutatása kezdetét, aki 1788-ban Egerben született, de tanítóként került Makóra, és mint jeles arcképfestő itt is hunyt el 1862-ben. Ugye ő kerül a kötet elejére, majd Károlyi Lajos személye, aki Szegeden született, Szegeden halt meg. Nagyon fontos része - és ez hangsúlyos -, amit szintén Önök tudnak, hogy a múlt század 20-as 30-as évei milyen pezsgő, kulturális szellemi életet jelentettek Makón Juhász Gyulával, József Attilával, Espersittel. Ebbe illeszkedik Károlyi tevékenysége is. Rendkívül összetett személyiség Hoffmann Jánosé. Először mondhatjuk azt, hogy aki jelentős személyisége a makói gimnáziumnak, aki Makón halt meg 1954-ben. Budapesten tanult ő is a Képzőművészeti Akadémián. Somogyi István sorsa is igazi európai sors, aki először Ógyalláról idekerült, édesapját ide helyezték, Rudnaynál végez a Képzőművészeti Főiskolán, Espersittel nagyon jó kapcsolata lesz. Majd utána a történelem elsodorja messze, egészen Németországig, úgyhogy a legkiválóbb magyar lovasfestők közé tartozik, egészen varázslatos a személyisége. Külön örömmel említhetjük ebben a sorban Vén Emilt, nagyon ismert a személyisége Makón is, ő is a Rudnay művészteleppel került ide 1925-ben. Tudjuk, hogy innen nősült, egész életében szeretettel emlegette Makót, noha már a 30-as évek végén eltávozott innen. Ha lehetek ennyire kitárulkozó, akkor hadd említsem meg, hogy nekem is az ő személye egy nagy kötődés, hiszen Budafokon - ahol ő élete második felében élt - viszonylag szoros kapcsolatom szövődött vele. És ugyan önálló múzeuma nincs, de nagy örömmel tudósíthatom Önöket is arról, hogy a XXII. kerületi művelődési központban van egy Vén Emilről elnevezett galéria, tehát bárki, aki meghívót kap oda képzőművészeti kiállításra, azon ez után mindig olvashatja, hogy Vén Emil GalériaJeles személyiség Bánszki Tamásé, aki szintén nagyon kötődött ide. Első sorban a tanítással. Negyvenes évek vége, ötvenes évek eleje. Ugyancsak egy felfedezendő, zseniális személyiség Fáy Loránté, aki nagyon fiatalon (nem volt még negyven éves), már elhunyt, a második világháborúban egy bombázás során. De itt két évig tanított. Gondolják végig, akik pedagógusok, mit jelent két év egy iskolában. Néha semmit, egy villanás. El is felejtjük. Két év semmi egy hosszabb tanítási periódusban. És ez a két év Fáy Lóránt itteni tevékenységében sok növendékében életre szóló indítást adott. Nem beszélve arról, hogy egészen fantasztikus művész. Ugyancsak különös Loós Jánosnál az az ív, hogy hosszú ideig - iparművészeti tanulmányai után - a harmincas évek közepétől itt tanít, de nem itt született, nem is itt halt meg, mégis fontos az ide kötődése. Nagy hangsúllyal szeretném Ecsődi Ákos személyét föleleveníteni. Feri bátyám nagyon szép esszét ír Ecsődiről, aki negyventől ötvennégyig nagy személyisége, tanára volt Makó művészeti életének. Kitűnő művészeti íróként több kiállítást is elemzett és - ez is egy érdekesség, hogy - amikor Budapestre került, akkor Rákospalota Pestújhelyen tanított még, ahol ugyancsak nagyon őrzik az emlékét. Nevezetesen én írhattam egy olyan kötetet a kerület művészeiről, ahol folytatni lehetett Ecsődi Ákos munkásságát, mert ott is nagyon őrzik az emlékeit. Budapest XV. ke615
