Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Terendi Viktória: „Két karácsony közt” Ünnepi alkalmak a vásárhelyi
TERENDI VIKTÓRIA „Két karácsony közt' Az anya elvesztése a fényképek nézegetése közben mégis nagyon gyakran említésre került - sokszor csak röviden, mintegy magyarázva a kép alapján felidézett élethelyzet hátterét, máskor az ME édesanyjáról készült fotókhoz kapcsolva került említésre egy-egy részlete halálának, az idézett részlet pedig a városi ház ünnepi térhasználata kapcsán hangzott el. A ház azonban nem csak a negatív események színhelye volt, az örömteli életfordulóknak is helyet adott. „... ez a szoba, mikor mi esküdtünk is ki volt teljesen pakolva és ott volt a főasztal, de hát ez még 48 februárban, akkor még, még a férjem az alispáni hivatalban volt vármegyei segédjegyző, tehát az alispán volt a tanúja... Na ez az, na. Ez az. Ez itt az ebédlőben van, igen, ez az édösapám, ez az alispán, ez a férjem. Az vagyok én. Itt a kályha. Ugyanúgy, így állt a kályha." Az esküvőről a kor szokásait tükröző műtermi portréfelvételek mellett több magánfotós által készített kép is található a fotóegyüttesben. E fotók esetében azonban az idegen szem nem ismeri fel az alkalmat, mivel sem a ruházat, sem az esküvőt szimbolizáló más attribútum nem került megörökítésre. A fotók készítője, azaz a menyasszony tanúja a jelenlévő személyekre és a köztük lévő kapcsolatokra helyezte a hangsúlyt: a jegyes párt, a vőlegény tanúját és a menyasszony édesapját örökítette meg. A terjedelmi korlátok miatt az életút későbbi szakaszaiból nincs mód képeket válogatni. A leghangsúlyosabb témák a gyermekek sikerei mellett ME saját tanítói pályafutása volt, melyről iskolai csoportképek maradtak fenn legnagyobb számban.
