Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Purgel Nóra: Egy szegvári „nagyatáder”. Adatok egy műtárgy történetéhez
APJOK VIVIEN A marosi gyógyiszap útja A radioaktivitást a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet igazolta, a gyógyítás céljára való fölhasználást az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet állapította meg, a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás pedig nyilatkozott arról, hogy az anyag kórokozó baktériumokat nem tartalmaz.15 Ezen vizsgálatokat követően, az Egészségügyi Minisztérium engedélyével, a Marosi Homokkitermelő Vállalat a folyó medrének 16-17. és 25-26. folyamkilométer közötti szakaszáról „Marosi gyógyiszap” néven termelhette ki a gyógyhatású anyagot.16 Az 1970-es években még kanadai exportra is termeltek ki gyógyiszapot, ám ekkor még nem alakult ki az a később hatékonyan alkalmazott technológia, mellyel csírátlanítani tudták az anyagot. Az új metódussal17 1983-ban a helyi vízmű, a kórházi rendelőintézet és a tanácsi szakigazgatási szervek közös döntése nyomán újrakezdték az iszap kitermelését, amely ifj. Gesztesi Mihály egyszemélyes iparágaként működött „Marosi gyógyiszap-kitermelő és -készítő iparos” néven. Munkája során (minisztériumi engedéllyel) a Maros 16. és 26. folyamkilométer közötti szakaszán az áradás után a hullámtérről visszamaradt, kiszáradt iszapot összegyűjtötte, majd műhelyében lisztté őrölte, amit 50 kg-os fóliazsákokban forgalmazott. Ezzel a módszerrel évi 300 mázsa mennyiségű gyógyiszapot termelt ki, melyet használat előtt kellett felfőzni, s úgy alkalmazni a gyógyászati eljárás során, a testre fölkenve. Ez a módszer azonban kezdetleges volt; gyártási technológiáját Marcheschi Károly dolgozta ki német mintára - ez a (ambulanciákon is engedélyezett és alkalmazott) gyógyszertári forgalmazású gyógyiszap a „Maros-gyógyiszap kompress” nevet kapta.18 A Marostól a termálfürdőig Mind a helyi andekdoták,19 mind Tóth Ferenc kutatásai arról számolnak be, hogy Batka István a Maros-parton fürdőzőket látva kezdte kutatni a marosi iszap gyógyhatásait. E történetek szerint az 1950-es években a folyóban fürdő, a Maros-partot kikapcsolódásra használó helyiek20 bekenték magukat (elsősorban ízületeiket) iszappal, azt hagyták megszáradni, végül lemosták - és ezt követően javuló, pozitív közérzetről számoltak be.21 Ezek alapján a gyógyiszap-kezelés előbb jelent meg spontán rekreációs céllal, mint hivatalos orvosi gyógykezelésként. 15 TÓTH 2008,165. 16 TÓTH 2008,165. 17 Amelynek köszönhetően nem veszett kárba iszap pl. a kicsfrázás miatt. Vö: TÓTH 2008,166. 18 Vö: TÓTH 2008,166. 19 Szóbeli közlések és a sajtó alapján. Vö: http://www.gyogybelyek.hu/gyogyiszapok/marosi.html Letöltés: 2017. 08.31ÚJSZÁSZI 2006, SZABÓ 2007 20 A történetek alapján elsősorban a hagymaföldeken dolgozó, s a munka folytán ízületi fájdalmakkal küszködő emberek. Tekintettel a bizonytalan adatokra, a saját gyűjtés eddigi hiányára, a fenti megállapítást nem tekintem egyértelműen elfogadhatónak, figyelembe véve a mezőgazdaságból élők és az elit szabadidő-eltöltési és rekreációs szokásainak eltérő természetét - lásd a „Mezőgazdaságtól a turizmusig” részben. 21 Szóbeli közlések, sajtóanyagok. E mellett.vö.: TÓTH 2008,165. 445
