Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Purgel Nóra: Egy szegvári „nagyatáder”. Adatok egy műtárgy történetéhez
APJOK VIVIEN A marosi gyógyiszap útja Mivel a vert falú és vályogépületekhez nem volt szükség homokra, a Makónál kitermelt homokot leginkább Szegedre szállították speciális szállítóhajókkal. „A marosi homok iránti fokozott kereslet az 1879. évi szegedi nagy árvíz után növekedett meg.”7 A legkorábbi módozat a talicskás kitermelés volt, amely során alacsony vízálláskor egyszerűen megrakták a talicskát homokkal, és a parton álló kocsikra, vagy egyenesen a szállítóhajókra hányták föl.8 Az árvizek, amelyek a lakosok életére, ingó és ingatlan vagyonára inkább negatív hatást gyakoroltak, a marosi homok tekintetében mégis pozitív előjellel jelentek meg. Az 1932-es és 1970-es makói árvizek eredményeképp ugyanis a makói termőföldeken fél méter magasan rakódott le a homok, miközben a magas vízállás miatt nem volt lehetőség a kitermelésére - így a legtöbb gazda eladta a földjét elborító anyagot. 1933-ban és 1972-ben közvetlenül a földekről hordták el hajóval, illetve kocsikkal a homokot, melyhez - a kitermelési költségek hiánya miatt - a szállító olcsóbban jutott hozzá, ám a gazdák is kereshettek rajta.9 A homokkitermelés fejlődésére a folyamatosan fennálló igény is hatott. A már említett talicskás kitermelés csak a nyári hónapokban biztosított az építkezésekhez elegendő homokot, amire azonban a téli hónapoktól eltekintve mindig szükség volt. Az egyre bizonytalanabb megélhetésű marosi halászok és vízimalmosok felfedezték a víz alóli homokkitermelés módját, új eszközkészletet alakítottak ki (pl. cserpák).10 Ezt a fajta, sajátos eszközökkel, kézi módon történő kitermelést az 1970-es évek elejéig folytatták a térségben. A parton „kirakóhelyeket” hoztak létre, amelyeken átlátható rendszerben helyezték el a homokkupacokat, azonos (nagyjából 100 köbméteres) méretben, ami egyaránt megkönnyítette a vásárlást és szállítást.11 A Maros vízgyűjtő területéről származó hordalékanyag nem csak homokot, de az „út" folyamán finommá kopott iszapot is tartalmaz. A nagyobb szemcseméretű iszap (mely a folyómeder csöndes folyású szakaszain rakódik le) nem alkalmazható gyógyászati célra, ám az áradás után az ártéren leülepedő, s a homoktól elváló, kisebb szemcseméretű igen. Dr. Batka István (1896-1971) reumatológus főorvos volt az, aki a marosi iszap gyógyhatásait kutatni kezdte, s egy kísérlettel12 kimutatta az anyag radioaktivitását.13 A Magyar Állami Földtani Intézet vizsgálatai alapján megállapítást nyert, hogy a marosi iszap valóban gyógyhatású, s új típust képvisel az eddig megvizsgált hazai gyógyiszapok14 között. 7 TÓTH 2008,159. 8 TÓTH 2008,159. 9 TÓTH 2008,159. 10 TÓTH 2008,160. 11 TÓTH 2008,161. 12 Röntgenfilmre fémpénzt, arra egy zacskó iszapot helyezett, és a néhány nap múlva előhívott filmen kirajzolódott a pénz formája. 13 TÓTH 2008,165. 14 Ezek: hévízi, kolopi, hajdúszoboszlói és a marosi. Vö: TÓTH 2008,166. Ma már 5 gyógyiszapot tartanak számon hazánkban, az előbbi 4 mellett az ötödik: alsópáhoki. Vö: nyaralunk.hu/az-iszap-gyogyito-hatasa 2017. 09.19. 444
