Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)

Néprajz–Etnológia - Nagy Vera: Hódmezővásárhelyi kerámiák a makói Espersti-házban

NAGY VERA

Hódmezővásárhelyi kerámiák a makói Espersit-házban

Esetében a műgyűjtés és a műpártolás egybeesett, s erre a lehetőségein túl költött, ami családi konfliktushoz vezetett; nemcsak a saját jövedelmét, de felesége vagyonát sem kímélte. Mindezt legtalálóbban költő barátja, Juhász Gyula fogalmazta meg: „Életében az volt a legmeghatóbb, hogy nem csak mecénás volt, hanem erején felül volt mecénás. Mindig támogatnia kellett néhány művészt, költőt, festőt. Ez lelki szükség volt nála."9

Hagyatéka alapján képzőművészeti gyűjteményének gerincét festőbarátai munkái tették ki.10 Egy 1928. december 25-én megjelent cikkében maga említi meg, hogy gyűjteményében 13 Endre Béla-kép található, köztük az önarcképe és egyetlen akvarell csendélete.11 Hagyatékában továbbá szerepel két Tornyai- kép (egy olaj és egy vízfestmény), melyek halála után a vásárhelyi múzeumba kerültek.12 Rudnay Gyulától két festményt és három rézkarcot, Várady Gyulától három tájképet őrzött.13

Gyűjteményének részét képezte a hatalmas és szerteágazó tematikájú könyvtára, melyből 1900 kötetet, valamint két Tornyai- és egy Endre Béla-képet, a halálát követő évben, 1932 szeptemberében Hódmezővásárhely városa árverésen megvásárolt. A könyvek nagyobb része a város könyvtárát gyarapította, kisebb része (képzőművészeti, néprajzi könyvek és periodikák) a múzeumba került.14 A Makón sem lanyhuló néprajzi érdeklődésére utal, hogy járatta az Ethnographia című folyóiratot is.15

Espersit János hagyatékában a festményeken túl vannak olyan műtárgyak, amelyek nem alkotnak jelentős gyűjteményt, de szintén kapcsolódnak Hódmezővásárhelyhez, művészbarátaihoz és azok fontos művészeti kezdeményezéséhez. Az Espersit-ház társalgójában látható a korabeli felvételeknek megfelelő elhelyezésben több kerámia, részben egy sarokpolcon, részben asztalokon, néhány pedig a múzeumi kiállítás ebédlőjében. Vannak közöttük más fazekasközpontokhoz (Mezőtúr, Korond) kapcsolódó kerámiák is. Ma már a vásárhelyi anyag sem tekinthető teljesnek, mégis érdemes ez utóbbiakról megemlékezni, hiszen a makói mecénás és művészbarátai kapcsolatának egy olyan szálát fedik fel, amely mindeddig kívül maradt a kutatók érdeklődésén, ugyanakkor rajtuk keresztül a vásárhelyi kerámiakultúra 1910-es, '20-as évekre vonatkozó jellegzetességeiről is kaphatunk újabb információkat.

Természetesen nem véletlen, hogy vásárhelyi kerámiák nagyobb számban találhatók itt. Hódmezővásárhelyen 1912-ben alapították meg a Művészek Majolika- és Agyagipar Telepét. Az alapítók többsége Espersit János művészbarátai közé tartozott, így Tornyai János, Endre Béla, Pásztor János, Kallós Ede, rajtuk kívül Rub- letzky Géza szobrászművész, Smurák József aradi építész és Weisz Mihály csizmadiamester szövetkezett a vállalkozásra.

9 Idézi: VARGA 1979, 34, KŐSZEGFALVI - BORÚS 2000, 5.

10 A hagyatékában fennmaradt irodalomtörténeti értéket képviselő kéziratok, levelek ismertetése nem témája ennek a dolgozatnak.

Képzőművészeti gyűjteményéből a dolgozat témájához kapcsolódóan csak a Vásárhelyhez kötődő művészek munkáit említjük.

11 Espersit János: Művészetpártolás Makón. Marosvidék, 1928. dec. 25. Idézi: VARGA 1979, 20.

12 KÓSZEGFALVY- BORÚS 2000.,10.

13 PÉTER 1955, 74-75.

14 Könyvtárának anyagát feldolgozta: KŐSZEGFALVI - BORÚS 2000.

15 KŐSZEGFALVI - BORÚS 2000, 21.

413