Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Nagy Vera: Hódmezővásárhelyi kerámiák a makói Espersti-házban
NAGY VERA Hódmezővásárhelyi kerámiák a makói Espersit-házban Céljuk az volt, hogy az előző században nagy hírnévre szert tett, de a 20. század elejére már halódó vásárhelyi fazekasságot megmentsék, s annak hagyományain európai színvonalú kerámiaművészetet teremtsenek.16 Az ötlet Endre Bélától származott, és 1928-ban bekövetkezett haláláig ő maradt a legelkötelezettebb híve, valamint az itt folyó munka fő mozgatórugója. Az 1912-es év eleje a művészek számára a szervezéssel telt el, a tényleges munka május 1-én indult meg a telepen. Espersit János jól ismerte művészbarátai célját, és érdeklődéssel figyelte törekvéseiket a Majolikateleppel kapcsolatban, ahogyan az egy 1912. január 4-én Marosvásárhelyről Endre Bélához írt leveléből kiderül, melyben „a gyár mibenállásáról” kérdezte.17 Alig fél évvel a munkák megindulása után Endre Béla nem titkolja, hogy számít Espersit János műpártolói segítségére a Majolikatelep termékeinek népszerűsítésében. 1912. október 6-án kelt levelében arra buzdítja barátját, hogy látogassa meg a gyárat, és kéri, hogy ha tud, szerezzen Makón megrendeléseket.18 Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy Espersit János meglátogatta-e a telepet, és érdekében milyen szervezőmunkát folytatott Makón, de az nem lehet véletlen, hogy a Majolikatelep első önálló kiállítását Szeged után egy makói követte. A szegedi kiállítást 1912. november 2 és 18 között rendezték meg, ahol a kerámiák között Tornyai néhány festménye is helyet kapott.19 Ennek bezárása után alig több mint egy héttel, november 26-án került sor a makói bemutatkozásra a megyeházán.20 A kiállítások egyben vásárlási lehetőséget is nyújtottak, ezért a szegedi anyag megmaradt részét egészítették ki a makói teljesebbé tételéhez.21 Espersit János később, egy 1928-ban megjelent cikkében így számolt be az eseményről: „Az 1912. év novemberében a hódmezővásárhelyi művészek majolika telepe rendezett nagyobb méretű kiállítást s azóta e-most már világszerte, Amerikában is ismert- magyarosan eredeti cserép tárgyaknak Makón is vannak kedvelői. E kiállításon Endre Bélának volt díszül kiállítva néhány képe [,..]”22 Csupán érdekességképpen érdemes utalni arra, hogy bár a Tornyai és Espersit közötti levelezésnek gazdag dokumentuma maradt fönn, ebben nem esik szó a Majolikatelepről. (Tornyai egyéb leveleiben is alig.) A festő hamar elvesztette érdeklődését a vállalkozás iránt, és 1913 végén kilépett. 16 A Majolikatelep történetéről: NAGY 2012. 17 MNG. A. 20019/1987/53. (Idézi: TÓTH 2015, 434.) 18 MNG. A. 20010/1978/8. (TÓTH 2015, 437.) 19 Almási Gyula Béla: Művészélet Vásárhelyen. 1912-1921. Kézirat. Tornyai János Múzeum. 42. 20 TÓTH 2016,303. 21 Almási Gyula Béla: Művészélet Vásárhelyen. 1912-1921. Kézirat. Tornyai János Múzeum. 43. 22 Espersit János: Művészetpártolás Makón. Marosvidék, 1928, dec. 25. Idézi: VARGA 1979,18. 414
