Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Marosvári Attila: Az 1956-os forradalom makói eseményeinek periodizációja
MAROSVARI ATTILA Az 1956-os forradalom makói eseményeinek periodizációja Számára tehát még mindig a védekezés, illetve a forradalom fegyveres szétverése volt a követendő stratégia, miközben városi kommunista elvtársai fölismerték, hogy ez az út már nem vezet eredményre. Mindenesetre Hetényiné funkciójának még akkor is jelentős súlyát jelzi, hogy Király őrnagy vita nélkül, a kérésnek - vagy inkább utasításnak - azonnal eleget téve aznap délután három szakasznyi lövész kiskatonát küldött Makóra, akik azonban nem voltak hajlandók beavatkozni a helyi események alakításába. A rendőrségnek, illetve a Belügyminisztérium 1953-as átszervezését követően már a helyi államvédelmi szerveket (ÁVH) is magába integráló makói rendőri apparátust 1949-es kinevezését követően minden tekintetben a kommunista állampárt elvárásainak megfelelően vezető Fazekas Lajos rendőrkapitánynak33 is stratégiát kellett váltania ezekben a napokban. Míg október 23. és 26. között napi operatív kapcsolatban állt fölötteseivel, részben M. Szabó István áv. őrnagy főosztályvezetővel, részben pedig Hetényi Józsefné MDP járási pártbizottsági első titkárral, október 26-át követően gyakorlatilag fölöttes nélkül, jószerivel magára maradt. M. Szabót a szegedi események sodorták el, Hetényiné pedig, mint jeleztük, a népmozgalom hatására vált alkalmatlanná arra, hogy kézben tartsa az eseményeket. Fazekas - mint a város egyetlen fegyveres szervezetének a parancsnoka - emiatt egyedül maradt a döntés és a beavatkozás felelősségével, tudván, hogy bármit is tesz, a következményekért ettől kezdve egyedül és kizárólag őt terheli a felelősség. Ez annál is inkább komoly dilemmát okozott számára, mert ebben az időben még nem látszott, hogy az országos és helyi események milyen irányba vezetnek. Fazekas ezért láthatóan elbizonytalanodott. Míg október 26-án megakadályozta a szobordöntő tömeggel szembeni föllépést (pedig Kovács István főtörzsőrmester maga ajánlkozott erre), mondván: „ez magukat ne érdekelje, ha döntik [a szovjet emlékművet - M. A.], csak hagy döntsék, az maguknak ne fájjon,''34 addig másnap a rend bármilyen áron való helyreállítására adott utasítást előbb Papp József hadnagynak, majd az amikor az „beteget” jelentett, Kovács főtörzsőrmesternek, ami - még ha nem is volt föltétlenül ilyen konkrét szándéka - a fegyverhasználat lehetőségét is magában rejtette. Kovács szerint Fazekas azt a parancsot adta ki, hogy „bármilyen eszközzel meg kell akadályozni a felvonulást, ha szükséges, akkor a tűz megnyitásával is.”35 Ennek az utasításnak egyenes (bár szerencsére nem a legsúlyosabb áldozattal járó) következménye volt a puskatusos tömegoszlatás október 27-én este a Kossuth-szobor előtt. Igaz, ekkor már érvényben volt az esti kijárási tilalom. Fazekas másnap, október 28-án a Kovács főtörzsőrmester felelősségre vonásáért indulatosan tüntető tömegről értesülve ismét kiadta a tűzparancsot, amelyet aztán Papp József hadnagynak nem kellett alkalmazni, mert érvekkel is képes volt lecsillapítani a Petőfi parki rendőrőrs előtt demonstrálókat.36 33 A rendőrség és az Államvédelmi Hatóság integrációjáról, valamint Fazekas Lajos rendőrkapitány forradalom előtti szerepéről, továbbá a forradalom alatti tevékenységéről és akkori cselekedetei motivációjáról lásd részletesen: MAROSVÁRI 2017a. 34 MNL CSML SZL. B. 1.1179/1967. Simon György pere. Kovács István r. főtörzsőrmester tanúkihallgatási jkv., 1957. szeptember 27. 35 ÁBTL. 3.1. 9. V-145872. Fazekas Lajos vizsgálati dossziéja. Kovács István tanúkihallgatási jkv., 1958. február 4. 36 ÁBTL 3.1.9. V-145872. Fazekas Lajos vizsgálati dossziéja. Fazekas Lajos kihallgatási jkv., 1958. január 24. 224
