Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Marosvári Attila: Az 1956-os forradalom makói eseményeinek periodizációja
MAROSVÁRI ATTILA Az 1956-os forradalom makói eseményeinek periodizációja Az október 28-i tüntetést követően - noha a nemzeti bizottság megalakítása kapcsán ezután is voltak jelentős létszámú nagygyűlések - ilyen spontán tömegdemonstrációra már nem került sor Makón. Az emberek úgy élték meg a rendőrség október 28-i „átállását", hogy ezzel itt is győzött a forradalom, nincs már olyan fegyveres erő, amely a népakarattal szembeszállhatna, ezért nincs szükség további demonstrációra. S valóban, a folyamatok az új hatalmi szerv, a nemzeti bizottság létrehozása felé vezettek, amelynek megalakítása megerősítette ezt a föltevést. A helyi események a békés mederbe terelődés érzetét keltették az emberekben. Azok a szereplők, akik a forradalom első szakaszában aktív szerepet játszottak, eltérően viselkedtek, illetve más-más stratégiát követtek ezekben a napokban. A fölkészülés időszakában legaktívabb fiatalok, középiskolai diákok teljesen visszahúzódtak, szervezett mozgásuknak nincs nyoma, s noha nyilvánvaló, hogy sokan közülük jelen voltak a nagy tüntetéseken, ott nem fejtettek ki olyan tevékenységet, amely markánsan megkülönböztette volna őket a tömegakarattól. Hasonlóképpen visszahúzódtak az ipari üzemek és más munkahelyek foglalkoztatottjai is, noha az is nyilvánvaló, hogy a tüntető tömeg jelentős bázisát az itt dolgozók adták, de már nem mint gépgyáriak vagy más üzemek dolgozói, akik saját munkahelyük problémáit, illetve az üzemi munkavállalók kollektív akaratát viszik az utcára, hanem mint olyan makóiak, akik változást akarnak a fönnálló rendszerrel szemben. Az üzemek nagyobbrészt leálltak ezekben a napokban, termelés nem folyt, így volt lehetőség, hogy az itteni dolgozók részesei lehettek az emberek, bár nem - illetve csak csekély mértékben - váltak alakítóivá azoknak. E napokban azonban elindult előbb az üzemi munkásság, majd más munkahelyek dolgozóinak önszerveződése is. Az első üzemi tanácsok vagy munkás- tanácsok először a nagyobb üzemekben alakultak, így október 27-én a Makói Gépgyárban, a MÁV-állomáson, a MÁV-Fűtőházban, a postán, az AKÖV-nél és a Vendéglátóipari Vállalatnál, majd a következő napokban sorra jöttek létre ezek az új szervezetek más munkahelyeken is.22 Természetesen az üzemek és intézmények vezetése, melynek tagjai a kommunista állampárt káderei voltak, s mellettük az MDP egyéb üzemi funkcionáriusai és aktivistái is mindent elkövettek, hogy irányításuk alatt tudják tartani ezeket az új szervezeteket, és lehetőség szerint magukat vagy saját embereiket juttassák pozícióba.23 Ezzel egyrészt - a maguk átmentésén túl - fékezni akartak a követelések radikalizálódását, másrészt akadályozni szerették volna, hogy a munkások az utcára vonuljanak, növelve ezzel a spontán forradalom bázisát. Néhány helyen ez a taktikájuk sikeres is volt, a többségben azonban nem, de mégis ezzel el lehetett érni, hogy az önigazgatás lehetősége lefékezze a munkások utcai radikalizálódását. 22 A Makón létrejött munkástanácsokról lásd jóval részletesebben MAROSVÁRI 2017c. 23 MAROSVÁRI 2008,145-150. 221
