Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Medgyesi Konstantin: Diszkurzív csomópontok a koalíciós évek demokrácia-diskurzusaiban
MEDGYESI KONSTANTIN Diszkurzív csomópontok a koalíciós évek demokrácia-diskurzusaiban Kiss Károly volt a kommunista vezérszónok az emberi jogok hatályosabb védelméről szóló törvény vitájában. Kiss érvelése, amelyben mégis csak addig jut el, hogy a szabadságjogok nem mindenkire egyaránt érvényesülő jogosultságok, a következő: „Legyünk tisztában azzal, hogy az emberi alapjogok védelmét csak erős alapokon nyugvó belső demokrácia adhatja meg. Minél alaposabban, minél mélyebben vesznek részt az állami életben a munkásság, a parasztság és a demokratikusan gondolkodó értelmiség képviselői, annál szilárdabbak és megtámadhatatlanabbak lesznek ezek a jogok. Aki biztosítani akarja ezeket az emberi jogokat, annak minden erejével segítenie kell, hogy a magyar köztársaság egy minden részében valóban erős, demokratikus állam legyen, annak segítenie kell, hogy gyorsan és könyörtelenül számolhassunk le a belső állami életünket még mindig aláaknázni akaró fasiszta összeesküvőkkel, reakciósokkal, a nép ellenségeivel. Csak ez biztosíthatja e jogokat nemcsak papíron, hanem valóban az életben, csak ez biztosíthatja az életbe való átvitelüket. Védelmet jelent ez a törvény és védelem jár a demokrácia határain belül, de nem jár védelem a fasisztáknak, a demokrácia ellenségeinek. [...] Ez a törvény nem lesz menedék a demokrácia ellenségei részére, nem jelent menlevelet, jogvédelmet az összeesküvők és a múltat visszaállítani törekvők részére. A nép ellenségeire, demokratikus államrendünk felforgatóira a köztársaságunk védelmére hozott törvény teljes szigorával kell sújtani”94 - húzta alá Kiss Károly. Érvelését érdemes elemenként áttekinteni, elemezni. A legfontosabb megállapításunk az lehet a szöveget vizsgálva, hogy Kiss - és a mögötte álló kommunisták - a szabadságjogok érvényesülését nem önmagában létezőnek tekintik, hanem feltételekhez kötik. A jogok érvényesülésének első feltétele az idézett megszólalásban az, hogy „erős belső demokrácia" legyen; ilyen demokrácia pedig csak akkor lehet - ez már a második feltétel -, ha a munkásság, a parasztság és a demokratikusan gondolkodó értelmiség képviselői markánsan részt vesznek az államéletben, s végül egy újabb feltétel, a harmadik, hogy a nép ellenségeivel, a fasiszta összeesküvőkkel és a reakciósokkal megtörténjen a leszámolás. Láthattuk, ez az érvelés azt jelenti, hogy a szabadságjogok csak akkor érvényesülhetnek, ha a lehető legkülönbözőbb feltételek teljesülnek, vagyis a kommunista nézőpontból tekintve nem léteznek mindenkire feltétel nélkül vonatkozó emberi szabadságjogok. 2. 3. Fogalomértelmező viták a demokráciáról a pártközi értekezleteken A koalíciós évekbeli demokrácia-vitáknak nem lehettek fórumai a pártközi értekezletek, hiszen a pártközi egyeztetések nem a nyilvánosság előtt zajlottak, az ott elhangzott érvek, szócsaták azonban döntően befolyásolták az időszak politikai történéseit. A demokrácia értelmezés tekintetében ugyanakkor az 1946. október 30-i tanácskozásnak komolyabb jelentősége volt. 94 Uo. 1033. p. 207
